Verseim 2010.06.
Az igazi szerelem
Olyan mint egy jó film
van eleje, közepe, vége.
Ám mind minden jó filmnek,
itt se látni előre a végét.
Eleje nem kapkodás, nem sietés
nem átugrás a közeépbe,
Kezdetben apró csókok csók csatája
simogatásokkal, ölelgetésekkel.
Majd vad vágytól hajt a
lassan a csókok hosszabbakká válnak,
az érintések többek lesznek.
Apró cirógatásokhoz most már simogatás is társul.
Majd elvesztve a gondolattól,
és tudatott
heves vágyaknak engedve
hagyva beteljesülni
a szerelmet.
Szeretkezve lassan, szenvedélyesen
érzelmekkel telve lehet.
Az igazi szerelem, sokszor elmondja szeretlek.
Ha ki se mondja csak egyszer,
érintésében, csókjában benne van sokszor.
Végül a szenvedélynek végén,
nem elaludva hanem összebújva,
simogatva, csókolva lassan,
megnyugodva, kedvesed karjában,
a szerelmed beteljesülésében,
ez az igazi csoda.
Hol van a férfi ki ím fog szeretni engem?
Nem egyszer, hanem sokszor, örökre.
Moncsy
Csilingelő, szeszélyes leány,
csenevész mosolyával tekintély sugall.
Pörgős, vicces édeske,
néha szomorkás a lelkem.
Ha mosolyog,
mosolya olyan mint a nap ha kisüt,
ha kellene néked egy jó barát
én őt ajánlanám örökre.
Boldog vagyok, hogy ő van nekem
az életem nélküle lenne
kínszenvedés vala.
Porátzl szerkesztős, rajzolós leányka ő,
ha rád kacag te is kacagsz vele.
MSN-en viszont rettegj!
Ha beszólsz, kioszt rögtön.
Íme hát a feladat,
rá vigyázni kincs és megtiszteltetés örökre.
Ő a legjobb barátosném,
nem is kell más csajé.
Bella
Bellával lenni kész tökély,
ha vámpírhaverokra vágysz ő a tökéletes társ.
Érzékeivel megbabonázz,
e-mailjei miatt lehidalsz.
Lenni vele oly csodaszép,
ha megértő barát kell,
ő mindig segít.
Bella kedves, aranyos,
kicsit néha ballábas.
Csuda jó barátnő ő nekem,
feledni őt nem lehet.
Bellának ám van egy titka,
Nem Bella ő ez csak egy álcanév igen ritka.
Pici Izabella szeret titkolózni,
de egyszer Edwardja úgy is megleli.
Íme hát ő az,
ki életem második legjobb barátnőjeként boldogítja
mindennapjaimat.
LINDA
Lelkem boldog
Izgatva várva
Nekem e név fontos
Dalolva mondom el
A vágyat melyet titkolok.
Szentendre
Szentendrén születtem
Kicsiként itt éltem.
Első barátaim innen valók,
és a sok szép emlék melyek oly jók.
Szentendrén éltem jó ideig,
szívem sokszor visszahív csavarogni,
Itt lenni mindig megnyugtató,
ha szomorú vagyok elsétálok a Dunára.
Szentendre mindig is lesz is, marad is,
a város melybe örökké szerelmes lettem.
Jelenem
Bevezetés:
Esély
Miért adjuk és más miért nem kapja meg?
Van, amikor nincs értelme és van, amikor van.
Van olyan is, hogy az ember hazudik, hogy a másiknak jó legyen.
Esélyek.
Ha két pár összetart, mindig lesz esély. Mindig van értelme harcolni, ha szeretsz valakit. Mindig lesz remény.
Ott pedig ahol remény van, és szerelem, esélyeknek mindig lenniük kell.
Mindegy mennyi, mindegy hányszor.
Ha akkor mikor nincs, veled rájössz a veszteségre később szenvedni fogsz.
Nincs megrendezett színfal. Csak a valós élet, valós szereplőkkel.
Lehet másnál lesz de, melletted és mögötted nem biztos fog akárki is állni.
Az a baj, ha szeretsz valakit és másik nem úgy szeret, hiába vársz arámit is.
Az esélyt nem fogja megadni, a remény meg fog halni.
A változás be fog következni, akár akarod, akár nem.
Mihez kezdesz majd, ha nem kapsz több esélyt?
Ami idáig vezetett:
Szürke, borús idő volt aznap. Próbáltam nem sírni mikor a cuccait, összeszedtem. A buszmegállóba lelkem szinte üres volt. Nem tudtam gondolni semmire és senkire. Arra gondoltam, ez csak egy rossz álom lehet. igen. Egy rossz álom.
Fel akarok kelni. Miért nem megy?
Megérkeztünk a busszal. Megláttam őt. Nem bírtam ki, zokogásba törtem, ahogy átöleltem őt.
Szó, szót követett. Kétségbe esetten kerestem a reményt, az esélyt, azt a kis fényt.
De végül kimondta. Volt lehetőséged. Nincs több esélyed. Nincs több. Ez szinte víz hangzik mai napig a fejembe.
Szavai kemények voltak. Ha tehettem volna, földre fekszem, ott hánykolódok és zokogok. Majdnem megtettem.
Végül annyit mondott: engedj el.
Elengedtem. Mert akkor döbbentem rá, minden, ami miatt nem tudtam ráfigyelni most a szerelmem kárára ment. Elment.
Nem tartozok hozzá már. Minden összetört bennem, mint egy váza.
Pár órával később is, azt hittem ez csak egy álom. Egy nagyon rossz rémálom.
De nem az.
Egy darabig átvészeltem, ha át lehet vészelni azt a veszteséget, hogy valaki, aki eddig fontos volt neked, és az miatt, hogy összejött minden az életedbe 3 év után elveszted.
Azóta csak magam hibáztatom. Hiába mondja barátnőm, hogy ketten voltunk hibásak. Hisz egy kapcsolat két emberből áll.
De én egy személyébe vezekelek és büntetem magam.
Én vagyok a hibás.
Én vétkeztem.
Én nem becsültem meg őt.
Én miattam lett az ami van.
Én bántottam meg őt.
Én ártottam neki.
Én nem figyeltem rá.
Én nem segítettem jobban neki.
Én nem tettem magam jobban a kapcsolatba.
Én nekem kellet volna úgy szeretnem, hogy az neki jó legyen.
Én nekem kellet volna még jobban változnom.
Én nekem kellet volna, elviselnem, hogy hátrébb csúsztam a fontossági sorrendbe.
Én nekem kellet volna elviselnem, egyedül a szüleim válását.
Én nekem kellet volna hátat fordítanom az ismerősömnek, amíg még lehetett.
Én nekem kellet volna igazodnom.
Én nekem kellet volna lennem a mozgató rugónak.
Én nekem nem lett volna szabad feladni, harcolnom kellet volna.
Én nekem kellet volna mindenért felelősséget vállalni, amiért szerettem volna, hogy ketten csináljuk.
Én érek kevesebbet
Én értem sohasem fognak harcolni.
Semmit se érek, mert érzékeny vagyok és törékeny.
Sohase keressem a megfelelőt, mert lehet éppen azt zavarom el magam mellől.
Ez olyan, mint egy gyónás. De a lelkem nem lesz jobb.A fájdalom nem tűnik el. A veszteség nem lesz pótolva. Az, akin segítettem, nem tesz semmit.
Kihasználta a hiszékenységemet, a jó szándékomat most pedig, ahogy kezdek kinyílni elfordul teljesen.
Elvesztettem mindent.
Még mindig szenvedek miatta. Bármennyire is takartam. Bárhogy is próbáltam lekötni magam. Bármennyire is igyekeztem. Bárhogy próbáltam.
Most itt ülök és tudom mindez, nem egy kitalált történet. A sors és az egyedüllét valós és nem rémálom. Megtörtént.
A helyzet egyelőre nem fog változni. A főszereplő egyelőre nem fogja magát meggondolni.
Mellék és al szereplők fognak jönni és menni. Csalók és hazugok, próbálnak majd letéríteni a jó útról, bűnösök, idővel meg fognak bűnhődni és el fognak tűnni.
Egyetlen egy stabil szereplője van ennek az egésznek. Az pedig én vagyok, és ezúttal nincs több esélyem.
Ködbe burkolózott a látásom.
A lelkem belezuhant egy mély vízbe minek nincs alja, és csak süllyedek egyre lejjebb.
Nincs, ki kihúzzon, nincs, ki megmentsen.
Egyelőre nem tudok szeretni. Ez egy állapot, mást szeretek. De az megtörtént.
Magam vagyok, a barátnőm van nekem, de ő távol van tőlem. Nagyon távol.
A történet, itt egyelőre megáll. Jelenleg nincs változás, apróbb, történések.
Ez a jelenem, és a jövőm még köd és bizonytalanság takarja.
Welcome
Oldalam írásaimmal foglalkozik.
Azért indítottam el a Blogot, hogy lássátok munkálkodom, és igyekszem.
Jó olvasást kívánok.