írások & történetek

Evelyn and the Angel crystal - Fanfic

 

Tina quickly became good friends. I regret our other suites where Evelyn was so initially it was very difficult conversation with him no matter how complicated. He was alone there was no one slept with a hálótárssal not.
Placed in a separate, but otherwise all classes should appear in the same way with us breakfast and lunch and dinner. Over time because, well I got together with him. And as she noticed the appearance of the clocks are potions were atmospheric. Although we used to have Professor Snape's surly behavior, but something changed when he saw Evelyn. I always called him. It's not fair I knew the answers. But it was something. Maybe just because it was a special manifestation, because Evelyn knew much more about us. Professor Drácónál showed that like. Evelyn it was different. The long hours staring at a day and would not have passed away, that would not be called up. May be that only I was the only one who suspected, but in any case my friends tell them everything.
One day Tina ran to me and whispered something in my ear. Ron and Harry yanked away the books from them and rushed straight to the library.
We entered the library and started looking. Harry was interested and asked me why, we are here.
- Harry looking for a book which includes all the world's crystal. -I told him. Great meglepésemre, Ron finally found it.
- Here's Hermione, but what we are looking for.
- A blue-colored crystal. Tina does not really believe his eyes, because he said they are the most rare crystals in the world. Here it is. at least that much he could not answer when questioned.
- Read only what Hermione, write about it. - Harry said.
- Crystal Angel. Special strength. The one who defends everything, defends. Every curse and anger. And the one who is close to the ....
- Tell me now.
- The rejuvenated.
- Hermione But this does not mean we're friends!
- Not what I meant Ron. A person who is not interested in him for the bearer for the stone is to start slowly fiatalodni. The stronger the attachment to see them the more signs of rejuvenation. Wrong hands, feeling the magic key to eternal life and beauty can be. That only have three. One has to be destroyed because it was almost in the wrong hands. One keeps a special wizard, who can not write and one ...
- What's wrong with Hermione.
- Harry, check this out. Professor McGonagall! She was named the third, but could not take the Hogwarts so hidden.
- Evelyn!
She appeared on the big smile and pulled out his wand. He pointed at Harry and he said angrily.
- Experten Emendum Hermendina. Fly to the curious witch.
We flew out so all three of them straight from the library. It is really just a coincidence owed to Professor Snape's legs straight ellőtt arrived. He also said you could see that big smile you always wanted to do so.
- Well, Potter, Wesley, and of course, Miss Granger.
Suchlike again hit their noses, which have nothing to do. I say, I learned the bad side of curiosity.
Evelyn immediately turn left, when he began to lecture us Snape. After a while they are not only seen him for hours. But it was not too friendly. Maybe we went too far this time really. Then one day he had to go to Hagrid in the Forbidden Forest. Into the dark forest, into which I, too terrified to go. To look for a special flower, which is in the middle of a crystal. Someone fell ill and it was the only antiserum. It was believed that Evelyn to fall ill. Because they said nasty things to him. Someone is elkotyogta that the pure-blood parents and such, if sárvérükkel befriend, you will be cursed to be or already has. Evelyn in at least like Harry, because he does not tolerate, if vérszerit differentiate the wizards. She had not done it but the curse, since such shedding only evil wizards.
Whatever it was he only knew what kind of flowers should take. But out in the woods unexpected thing happened. Hagrid just looking for a flower, was not far from the girl, who was rested for a bit. Observed in the lake, which had always been a mystery to him. Now the lake used to be the third time he saw it was already here, but then we must help the fairies. When I suddenly looked up. Professor Snape was just experimenting with something. But I have a good time watching her. Seriousness and decisiveness has not changed now. He came up to them.
- Well. Hagrid! What gardens out here?
- Did you hear what happened today?
- Yes. But I do not think Ms. Webster's work. Because as we know he's not the only one who hates to talk about it. Or wrong? Miss?
- No sir.
- Well. Now you are the most interesting gossip material for students, not Potter. Perhaps the shock was this boy, and he caused the curse.
- But sir! - Hagrid snapped. - I know Harry. He would never do such a thing! And these can only be evil wizard művelhetett someone lurking in Hogwarts.
- Maybe. But I still say it. Potter and the fame is not all too famous, everyone's eyes. Well I like Hagrid, you can not find the purple. Will be better if Miss Webster was the flower show. You're back in heaven. Potter and watch, because I think they do not always tell the truth. That's my opinion.
- Yes sir. Unfortunately, this is right. Harry is too secretive lately.
- Watch more of the forest, in their own.
After Hagrid swallowed up in the forest, Evelyn looked around without saying a word. He was also surprised at the way Hagrid the Professor did one almost immediately. When you find the flowers, pulled into a small brown bag and put into the flowers.
- Do not help you, Miss?
- No thank you. Prefer to deal with, it makes me wonder. I am well acquainted with the purple. This is a special flower. A rose, which is rare in the middle of a reddish-colored crystal is valuable if you have enough adults in the flower, it can be seen in the crystal.
- If you'd hour, so ten points. Such monitoring is not very good write textbooks.
- Maybe this is bothering the others. The Gryffindor was deposited. Why?
- Your father's mother was a Gryffindor Slytherin, this should not be surprised. The godmother of the Head of Gryffindor, therefore, they put forth.
- How do you know this?
- Professor McGonagall said, when asked to take care of you with one eye. I also believe I am a teacher and a teacher to know these things first.
- Not to mention that no one will babusgatni?
- It's not. Bad you know. You're a famous than Potter. Hunt for the monster itself and not Potter. The first six years after such a thing can survive. The difference is not couvade take, as if I'd be your personal bodyguard.
- But I do not want to be famous.
- Yet, what makes it so beware of what you do not want to.
- He knows too much! - He said menacingly.
- The behavior tells us about himself much. Students are far avoided. And always tries to hide it, assigned to it. But we know both of them, the crystal is only a man close to the watchful to and let this man, in love, there must be. That's why the younger. That's why he can watch over the crystal. Do not have to wear, just to love the media. Wears its rarity and it's not just me interested. Everyone. Ing into Harry Potter as well.
- Potter to acquire? She asked irritably.
- I do not think it has not, as is Wesley and Granger do not either. But even many of them outside of the student. And only one of them to be. And other ways to take away the problem by itself. We only have someone spend a little time out of the library.
- But I'm afraid not.
- So what? - The professor asked curiously. Started slowly.
- From what Rumor has it you tell me about it. I do not want to mix into trouble.
- It does not allow it.
- Does not enjoy myself, I am not for myself. You are so serious and so much can do everything. Good for you, if you are alone and I will. Now, I want to go back.
The professor nodded. Went back and packed up. He said nothing to her. Immediately as you enter the gate had disappeared from him. It was as if a ghost would have been. But something has changed.
The girl, as he walked up with tears gleamed in his eyes and I saw this point when the others just went to sleep. Hurried to him, but distance of only three steps I was standing in the way I do.
- What's wrong?
- Nothing. Simply is not true as the magic world said.
- Why?
- It can not happen at all.
- What is it?
This view and said to me.
- You get her?
- Sure. - Well, we have time for that, if one is an especially secret. I thought to myself eagerly.
Entered the room and sat down on the bed and told me everything.
- I'm an angel guarding the crystal. Because sapphire has been appointed. And although twenty years old seems a bit older than I am. One - two years.
- Now I understand everything. I will not tell anyone what we are told. But it is absolutely not true that you told me. Can not determine to whom, paste. Or whom do you like it. And since we are only temporarily or anyone beleszerethetsz. What do you mean? You're not a student! So if you love your teacher will not look badly on you. Only for a while sure I should conceal from the students they definitely are not fixed, understand. But what is the problem?
- Everybody hates him, everyone. And not everyone likes. But I'm Draco after my favorite. And there is a problem ....
- Professor Snape's talking about? No. not what I meant! - Offend. - The man so cold-hearted, cruel and - and ....
- You do not know. Do not know when other people can not be a teacher. The thing is, I can not sting, but it does not mean that ban-all of it.
- Listen, then, if I find out. I'll tell you, okay? What is wrong with the other. Because there is, but I can see only faint secrets.
- Do not tell anyone, here are spoken. But not just because I'm here because Hagrid brought me here, but I still can not tell you.
Evelyn herself after they returned and talked a little about yourself.
Strange as the half life of spots had been developed. ... Charm treat, as if someone had it, to forget this and that.
Whenever I went through the aisles as if they had seen our Professor. As if the shadow had become a young girl.
Ron also said one day to this, but at the wrong point, just because Evelyn was approaching.
- It's ready for this girl. Snape would be like a daughter. This is insufferable!
This hurried up to his room and knocked. I saw that day. It is becoming more and more confused, because he approached the bar and the first Helloween éveinkbe was not introduced, but now Ball is held. Everyone dressed up and celebrate a good one. Each of us was a companion, but when I have called Evelyn, said he will not be there. There is no companion has no clothes. I've had and even though I promised not to tell anyone. I went to the deepest basement, where Professor Snape just hiding the books.
- Sir.
- Miss Granger. What to do here?
- About Evelyn  is. He does not want to go to the prom.
- Why. No clothes?
- I think because of you. He lied to himself.
- About what?
- I told you not to him that this is not true. You know this.
- Miss Granger, thank you very much for information but as you know all the balls, this is over, I'll watch. Without a partner. Thank you and now I can go. 
I gave up. Although Evelyn was a beautiful dress McGalagonytól. Yet it was not willing to go. But when I saw the ball on the day the students and teachers hoped.
Dear Professor soon realized, as usual, wore a long black dress and a mask. If you did not know, I would say he is the Reaper. The party started slowly but became suddenly silent when he entered the room, Evelyn. Long white dress and white mask resembling fairy princess. Long hair, which reached the middle of his back who was the first time allowed. Good evening and smiled. Everyone froze, including all professzorunkat well. Open-mouthed staring at her. Slowly went to the window and then continued in the music and dance. Snape is a good time staring at the girl dancing on the students' circles, as the boys were invited to a fabulous fairy line, but suddenly appeared next to a little rest but he also used it to Snape.
- Your girlfriend was with me. Do, lakatott the mouth, because even elkotyog things, things you might not want to hear back.
- What are you talking about?
- That he lied to me. You decide it is not the friend and the enemy.
- Sorting out friends.
- Please come with me. I'll show you something.
Walked out of the rear garden of this school. The only lighting was dark and the moon was in charge. Well inside the greenhouse and showed her a pink flower.
- What is it?
- Well, do not recognize? What did I teach you? Angel roses. Even very young. This flower is in the middle of the crystal angel. Few have such a world. Three. Two of which should have been destroyed and at least three years to become as big crystal downsized, protects.
- Beautiful flower.
- Yes. I still stay here, but you get back.
- I do not want to leave. - Almost a little girl download numb as the formal and informal slowly changed.
- Leave now. - Inte Snape.
Evelyn stepped closer to it and noted with alarm the fact that anybody could enter his first closer. Black eyes and looked into the professor's view, it questioningly.
- What's wrong? Perhaps in the closer yielded crystals. This is not a coincidence. Since then, eye spare, since I saw you. Liked it, but I do not know love. I love to be wrong, I never wanted it to act around a woman. I am a man, but they are yet, I also have desires.
- It's not a big problem. - He tried to distract her somehow the man's thoughts.
- Now is not it? Miss, it would be nice if deciding what I want it.
And this turned back to start.
- Please ...
He stopped, looked at him and toward his hand. And then dragging it to the tip of their noses touched each other.
- Your parents are not taught the most important rule? Do not pray to anyone especially not a man.
- I will not beg.
So she kissed him. The darkness hid all tremble. Snape felt weak, vulnerable, and no one has ever kissed him with such passion. But, maybe once, six years ago. Swayed away from him when he was just missing something sullen a serious face.
- You better watch out for the affections are completely at the end to grab you. Took her hand.
- Like me? Asked Evelyn.
- Yes.
- Then there's nothing to fear. Meanwhile, slow-walked back.
- I know why it was sent. Albus did not like, the one that was between us. Punished you. I understand that condition. That's why you did not want any trouble.
You're always saying stupid, or too hot-headed, moreover. But you know what? I like this style. But, I do not want to be wrong again!
- The wounds have healed, though sometimes still hurt. Fortunately, the teacher's job is also returned, thanks to the father. A liking for something. Evelyn
- What? - The girl stopped and looked at his eyes.
- A terrible thing to me is doing the stone. Younger every day.
- I guess. - She said softly.
- Yes. Look at me! Six years since I saw you, you're beautiful and young. But disappeared as the age and the passage of years, one simply has. Such a dark, surly man. Not as if I had not been in it but only you know what, I am. But we do not want to give more of myself. The past is too painful.
- With Draco what?
- Anyone can get, why you need him?
- Because I have something that will touch every desire be fulfilled.
I've never felt so much more to the man's fear could not say to the girl, then he would not. Severus Snape in the last minute and you wanted to be himself. Serious and determined.
- Fear not, defend.
- You are the teachers?
- What. - Looking at the r man grimly.
- I'm sorry I can not remember everything, but something tells me it's my fault for being penalized for you. So I understand if you want to avoid.
- Well, listen here. I used to kiss, then it was initiated six years ago and it failed a grading of one's welcome my students. Well, you always flog a connection between two people should not matter, that twenty or twenty-six years.
The last time he looked. Not talked about, walked back. They danced together all night. Evelyn came over to me, although sometimes we talked about, but it does not seem to want to tell. Towards evening, quite a few students stayed Harry is Ron. I went to bed when I saw that Evelyn's new friend just up and walk. Evelyn's room a few words were exchanged and then the professor went to sleep. Evelyn watched for a long time away from its shape. I knew that this viewing will be more expensive. But, I did not want me, being a traitor. I felt how much she suffered and how much they have suffered, we do not remember. Dumbeldorf Snape summoned him the next morning. Minerva was also there when I knocked on the door.
- Oh, Come on Severus. I know it's not really a good relationship between us, but I did not want you do. I was not pushed. But then, what happened that I was right. One student saw it, why then you got caught and punished the accused.
- Good. I know what happened to Albus, but then why bring it up?
- You must know, is the angel who carries the crystal alone, there must be. Man is near not to. Unfortunately, you lose the power of the crystal, since two people were supposed to protect. And you know who at the time, yet was strong enough to destroy both of you both. In addition, the law school because of teacher and student relationship is not really born. But now ...
- Again, we heard one student, Evelyn, and that endears you enough to each other. The old feelings seep and this is no problem, no, if it were not for the prediction, we now see the stars again. - said Minerva
- If love is a sin and it must be someone flog, flog me again. I do not mind, but do not bring your girl. - Said the man's raw.
- When Harry Potter was born everyone said he is the greatest, he's special. Blinded us so that we did not notice Harry also star alongside one another is born. And then, when Harry's life is normally are prohibited from Evelyn from stirred.
- What are you talking about, elaborating on Minerva? - Professor looked at him nervously.
- Harry will not always be here with us. One day someone will come along who will be stronger. And this man supposed to defend, who was still alive because of my fault.
- Severus, Albus is trying to say that now because of Harry's fault he is in great danger, because it is not his daughter. Evelyn and your child. He is supposed to defend him Harry. Would have been much stronger. Because Sapphire have been defeated with. Wizard, who is at least as great as Woldemort.
- No big Minerva. While just as strong. Woldemort He was kind and he will be. I want you to take care of Evelyn as a teacher and these in mind, try not to interfere with the very life. I have been stirred well for the future. Not be further disrupted.
- That's it?
- Yes. The only reason I called.
- I have my watch.
- Sure go ahead.
The late hour did not really have its own argument. You can not properly maintained so that the clock will be given left out from book details of the room. Not only me, Evelyn had noticed something was wrong Snape is in vain, upfront. Although everyone knows how well they can disguise his emotions Evelyn stood up and walked towards the door. In this Draco said sarcastically.
- Webster. Where are you going? The professor told me to stay here!
- Shut Malfloy. He used her.
- Look! The little girl is older than you are. - Giggled.
This suddenly came up Malfloyhoz Evelyn squeezed his robes so that the child nearly drown and then the angry face, "he said.
- Little ShitLit Listen, you've learned to talk when I've learned a Slytherin. So it would be nice if you how to choose your words. Because if you do me a good, if you know I was the third best student.
- This was not a little exaggeration. - Goyle said.
- Be quiet. He went on, snapped .- It would be good if it is not about my stuff into it. We still have more power.
So went out and slammed the door behind him.
- Silly Goose, how old would he? - Draco said.
- Draco, Evelyn twenty years whether you believe it or not. But, as this number dropped, everyone looked at me very white and unleashed thousands of questions for me. Finally, it must escape from the class with Harry and Ron. The club tried to village, when we saw Evelyn Snape just trying to get closer.
- Why is there no class?
- Because you're not there.
- You do not inquire after my problem, anyway you can solve. Because most of them, I do not know.
- Sir. I'm the favorite of this you know. He also knows very well how opinionated, I am. Therefore, whatever you say now let loose near your ear.
- Oh. Yes. I remember how much more opinionated.
But when I looked out the window he saw a dark figure in the school grounds mászkálni.
- Foreign lurk in the school grounds. Go to your room immediately. I am a teacher with the other kids back to accompany.
Evelyn did not more swiftly passed and bustle of the room. Never been so obedient as far as it was now. What can we hurried back, somehow I believe all three of them felt the presence of evil. Evelyne we felt we had at least not alone. McGonagall will soon be released. Evelyn turned to dismay and then a trembling voice, asked for help from him.
- Evelyn a student for unknown reasons, an icy mirror captured. You know what I can do about it?
- Sure. Soul mirror. Suck your fears and will be closed until you convince them. Buba sapphire is one of the worst among all.
Mcgalagonnyal stood up and started to do so. The student went club's locality Ravenclaw, but the corridor caught Sapphire. Evelyn when she saw the frightened faces of students walking and then asked the boy froze, to set up and maintain, until she revealed her dress from the crystal. A medal was around his neck. Busy special frame, if not gold, but it would dwarf the work. When I saw the stone could only stare. I have never seen such a specialty. .
- Crystal, crystal blue crystal wedge. Liberate this poor orphan, everyone is cruel curse, threaten, Zafira, which sent us to a dark night.
The mirror is broken so. Fell straight into the arms of innocent students. He leaned toward, looked to be all right here. Back concealed then stood up under his shirt and the crystal he said.
- Itassanak purple flowers from him drink. From two days to recuperate for at least the time being, and deep sleep oneself out.
They then slowly back to his room. Just for a moment I saw the real face of it, which is hidden from us in the crystal. Prison Break long hair, which was filled with great mature face of fear. Thin slender body, which nobody is concerned. No-one either, so I can not say. I knew it was something to conceal what they already knew, Snape was concealed from us, but I need to know more about it. Powered by something. The next day started out not very Evelynnel nobody. Draco is still shut his mouth. What we saw yesterday, he felt even more than his knowledge, which is not enough. I hurried to the library again, but I could not really there, I find what I'm looking for. So I called Harry to help to look around a little bit. You can find what you were looking for the forbidden library, where students are not allowed to enter. In this case, I too would be welcome in the Invisibility Cloak.
- Look at him, I have the names of those who commit something. Sirius is also included.
- I am glad that you found a godfather, but Snape? - I told him neheztelően.
- He is in it, but did not make as big things.
- Read it!
- All right, I read Hermione.
Severus Snape, six years ago, convicted and punished by lashes. Then two weeks of Azkaban lock. One of the most severe violation of the law which was that between teacher and student can not be any love affair. Although it is just a kiss, but this jeopardized the qurdian crystal angel, whom nobody ever can. Never a single man can not love. Because it would lose the power of the angel and crystal, and thus the bearer of the students at risk, because they would have been Woldemort. Who then lived heyday. Snape's probationary sentence after Nicolas Webster, Evelyn Webster's father, the Ministry of Magic called backSeverus Snape teaching job. Webster's request has been argued that, if you are already famous cousin, Nicolas Flamme who had served for many years, at least do that much for it. Nobody ever would have guessed, but this changed in the future definition is. Evelyn, from Python sent far away, to forget. Moreover, there is persistent spell threw it, so she really forgot the incident and he lived as if we would not have been. Although every cell of the love between them can not be torn. You have not yet reached the child who is foretold. Not until we know who her lover, who is also the best student living.
- Is there any other?
- Just a note on the bottom.
- He writes: Nicolas Jr., Flamme I did not pick up a relative of one's father's name because he did not want to jeopardize his family. His father is still a lot of problems. Thus, picking up his wife's name who they know that orphaned children. Fairies were raised and they gave him the name of Webster, which means in their language, angel. Evelyne blessed him look like a child. The name simply means passion. Evelyn at the age of six killed in a dark wizard who killed Woldemort Panel. His job was to kill the girl but so Evelyn entered the most dangerous book of wizards.
- Well that's an exaggeration. I'll also lashed out. This shocks me. Six eating such a deal.
- Ron looks better, not everyone around, acting like Harry.
- It's true.
Even tried searching, but finally gave up. Three days later, again, a troubled child. Evelyn again, of course, helped. But what happened afterwards and everyone frightened Dumbeldorf projectet it has to send the students home. More troubled students and had done what everyone else has a good late Evelyn was the last time Draco was saved by the mirror prison. But for some reason he felt it should also visit Snape, Slytherin too many students are now captured Sapphire. Snape's door not far from the terrible sight had met the girl before your eyes. The stone was bloody. The teacher's dress was torn apart as if a dog had gnawed. And healed the wounds on his back there again now virítottak evil magic, as if someone had ripped open. Moreover, a fever and was to Evelyn immediately panicked. Somewhat helped the professor to the ground. But when he reached the door before he could be the entry code. Every teacher was like that on the door.
- Professor private until I can not help you unless you let us.
- E-emendum, lamenis, ekto.
So the door swung open. Evelyn did not have time to stare the room. The tank took off the torn dress. Was the only shortstop, but it was also pretty dirty state. Quickly runs out, and when I saw all kinds of potions and medicines, ointments and herbs in a glass case would have been able to kiss you. But time pressed. Should seek, Snape was too high a temperature. When I returned to it a little bit of regaining consciousness.
- What are you doing to me?
- Wash the back of herbal ingredients. Just as you taught.
- Horrible is not it?
- What?
- The scars on my back and chest.
- Punished because of me. For me, it's not terrible, but rather ashamed of myself.
- Did I mention that it's not your fault. Will not it?
- Yes
This replaced the bloody water, in which a man sat ujjból and began to wash his back, until the water flowed. But the fever again, it escalated.
- I remember, even when they enter the gate of his father. What was little known and yet not fear. And when the hood teszleg subordinates to my house so pleased with the news of his father. Then I was very young, almost starting.
- Stay calm, please, so I can not bear the scars. - Beckoned.
The professor remained calm, but could not stop to leave memories of the past.
- And when the forbidden himself to ease into the long white dress stroll the beach barefoot.
- Yes, I remember. Language of itself, because of the patronizing attitude irritated me.
- Pretty upset himself. Not the father I wanted to be, just wanted to take care of yourself, you're too impulsive.
- Then you are not sure about the rest more. You can also to upset a few times.
- When Victoria wanted to hurt himself, after having heard the terrible jealousy came over me. I like you too, so that someone else is sharing kissed you.
- You're feverish, drool talks. Come prepared for a longer fever medicine, lap up the wounds, clean bandage.
Provided the wounds, will be watered with the medicine. After watching and they are well tucked in the state. But before I had even talked about the professor slept Evelyne fever dream.
- You're the most beautiful angel I've ever met. So wish We could be together.
Evelyn are shocked to hear the words, but a little more relaxed when Snape finally fell asleep. Evelyn was sitting in the window and waited there until the professor came to order. Already dawn when awakening. Evelyn walked up to him and then looked at his forehead.
- Okay, there is no fever.
- Sapphire is the work he was.
- Yes. I know.
- I talked to?
- Pretty much.
- What?
- Most of me.
- I guess it is not new.
- It really was jealous?
- Quite. Even if the crystal defended. But I can not correct what I do.
- I am not a student at Hogwarts. - Looked at him angrily. Lie today. Pretty tired.
- We can not have my watch.
- You forget that I myself have been preparing teachers. Because of you.
- Yes. -She smiled. -I remember him. I said, I want to become a teacher because I am a role model. And look up at me.
- Then go to bed. I'll go watch.
- Can I ask for something for yourself?
- Yes.
- Offended, so once you are not talking to you?
- Does not bother me, but I've also got used to better himself.
So he sat up and looked into her eyes. We have long studied the girl's face, tired eyes and your face.
- Angel-faced, and was so kind-hearted. Did I deserve this?
- Let me decide to whom I am well-medal.
- Passion. Tate Evendum raro. (Good care)
- Szeszej to go down. (Caution Master)
- Tetatem around this cation. (You know I love you)
- Leme i Dej German engineer zephyr. Emon Kenxen sex. (I love you too. But until Sapphire lives. Do not reciprocate your feelings.)
This went out. This was his language that no one had known. Which no one spoke. This is the language itself is not familiar with Draco Malfoy. This is an old ancient language once spoken by ancient people, even when the Wizards have not made a distinction between pure-blood and Mudblood. Evelyn and Snape in the last six years of unfulfilled love. Six years of suffering, hope and confidence in the future. When Evelyn joined to keep watch for a moment, I did not know if I would have thought I would have to take Snape to us. It has the same motion, same style, but now something is not fit into the picture. He had not the angel crystal. At least not worn around the neck. He looked older. Now we saw the first real face. Nobody recognized him, so if a new teacher came to us. He stopped where Snape Usually happens, then it began to say is.
- Good morning. Today, Professor Snape can not be with you. Indisposed. My name is Nina Lilian Evelyn Flamme. I can also teach Elixir doctrine. Now, not long ago I returned to the study trip and I thought my grandfather visited my good old friend. I look at the school in which a lot of memories, vols. I was happy here in my grandfather.
- Nina Lilian Evelyn Flamme? He laughed, Malfloy. -If it were not a teacher, I still think that Webster is facing us.
- Tenttej nemej. Malfloy. Kikikem edmunode over whether titin?
Everybody stared at us and then translated into a large smile.
- Malfloy. You're too coward. How do you know I'm not in that?
Everybody laughed.
- Today was optional. Lest this new spell or a linguistic branch cares?
When we came out of the hour Ron screamed as big that he almost jumped out of the ruhámból.
- Father, Lord God. This watch was slick. Snape could be more patient.
- Ron, do not say that. -Said Harry. Last night, heard that Sapphire found him because he was looking Evelyn. But Snape had not betrayed nor defended, the crystal where it is not him. Allegedly gave him a spell, something that the old wounds have been rebuilt in order to remember what it was, why I loved him.
- Ron was supposed to all night next to Evelyn. Nursing, what you want to see every day? The tired face?
When Evelyn went to visit the professor he was waiting for him.
- A tiring day?
- I do not really master.
- I'm better now, thank you.
- They enjoyed the classes.
- What? Even in the end because you will not be my job.
- No, not so without.
- Evelyn. Come closer.
Gently took her hand and then looked at his eyes.
- Merrendenn around this cation. (I love you)
- Why did not you say in my language?
- Because only you can understand this.
- I gotta go. I can not stay with you a lot.
- Yes, I know.
- I'm not afraid of them.
- I know.
- I love you.
This ran from the room. He could never hear their own language in return.
We went to the middle of autumn, but not unexpected thing started to fall in the history of the snow. At the end of October so far has never fallen. Big surprise in the land of darkness and all were white. A long while we could not go to school. Still remained below the Quidditch matches. Heated everywhere, even there, they tried to solve the problem, which has so far never had a heater. When the yard, walked bye Harry  kin always saw them together. Evelyn and Snape. They kept talking about this, but you could see them, to like each other. Eventually, I figured out that it is possible to break the power of the crystals of evil forces. Evelyn and you will be just a simple wizard. I was scared terribly, but then I realized something that I had not noticed until now. Whenever I saw the professor and Evelyn, when no one was so close to all the memorial so that embraced each other. Suddenly all became clear. Thus, the boys ran to tell. On the move again, but ran into a group of students and the headmaster. Now, read out a letter, sent by Sapphire.
- All my mortal dread of witch and wizard. I do not no one chooses. I need two things in total, and if they do not give away I'll take my own hands. Harry Potter and the crystal angel demanded.
There was a nasty biggyesztve signature to Sapphire with. Then I noticed that a Evelynnen warmer clothing is that it just meant. Will soon go to school. The students and teachers turned and told the truth.
- Do not be mad at me, but after two days journey grace. I mix the whole school is not in danger, not everyone would be able to save time. I know it's bad, and unforeseen, that all this just to report on. But I can not do anything else. Sapphire does not point to Harry Potter was good, I'm him. I ask after my departure to the guarding of the highest around Hogwarts, no one can go in and out. No magic. The differences are not only friends but also his own life at risk. That's all I wanted to say thank you.
After they ran off to his room again. We had a little shock. Towards the afternoon I could just talk normally with the boys. Last time I saw Professor Snape to go to the girl. Angrily came out, I think he wanted to win the girl, but failed. And in the hours after they took place as the old. Fireplace before the three of us sat helplessly and watched the fire.
- I do not believe it. So now we will be Hermione?
- I do not know Ron.
- And what about the professor?
- As soon as she dies, he forgets. Only by painful memories have never left it foghatott. But fortunately, the crystal angel will have enough strength to take away from it all feeling what she feels towards Evelyn.
- But, Hermione, why should I die?
- Harry is very simple. Why? Because it has to be a monster of a young soul, I need to turn scientific body. To do this, select the best? The one who fall in love. Head over heels into a crush on someone and you did not notice this until now.
I looked into the fire to this strange and big round eyes stared at him.
- Oh, my God. Harry!
- What's wrong with Hermione? Ron asked, terrified.
- Evelyn does not get it. Believes in love with a very special human being. Not only familiar with potions, but his subjects also fend off the darkness spells. Can not take the girl, because protected.
- But this is only valid if he likes it.
- Did you see how much you are together? How much like each other? Always hugging each other in secret. Not surprised that it's really true.
- Well, I'm sorry Harry. Then we try to save Hermione.
- Thanks Ron, this is encouraging.
Evelyn soon appeared and sat down with us.
- Hi.
- Hi. So, what's up?
- A crazy to be tackled. Do you think Hermione?
- Not to be alone to confront him, here we are three of us. Always be taken into everything. Let us help you.
- Come up to you and Ron, Harry, I do not want a big compromise.
- Evelyn but!
- Harry, do not be angry at me. When I looked up at yougot here everyone, everyone liked. Hero in their eyes. But when you noticed that Professor Snape is not changed once you became the event of the day. Whispering about everyone. That's why I asked the professor. I did not want to mix into trouble. I think after snoop of what I'm talking about, not what we need to tell the story. The other is still far was one thing that caught aside. You understand you are still mysteries to solve on the way he always stuck somewhere. Although it is not very good wizard, and talking into the air.
- Evelyn. I wanted to say but not exactly. Unfortunately we have already been incorporated. Way that you loved him.
So both Ron and Harry looked at me badly. Ron almost shouted.
- The Evelyn is just not possible ...
- You are right Ron. I'm not twenty years old. Twenty-six years old. The stone has always been under the protection of only a little fiatalodtam. So that no one did not notice this until now. Professor Snape's love for six years and he is me. Protects the crystal angel with me.
- So far, neither would have to walk here. But these are after.
- Ron, I've included the first time I was in Slytherin, Snape was then also head of the house. Me and I loved him. But those days have not happened only to other pain and suffering. Thanks to the director, Harry, you're in great danger or great. I am also in danger of our friends and Snape as well. Sapphire cruelly kill us, but then the Wizarding end. If there will be no Harry Potter, Peggy Snape will protect the students from those cruel dark Mudblood from wizards?
- Your daughter?
- Yes. Someday.
- Evelyn I'm sorry, but now three lefeküdnénk sleep. It was a lot now. And it seems to me you ought to rest also.
- Okay. -Ron.
Evelyn was in the first place and walked away. From the moment that lost all three of them talked a little bit upset and loud. Which is quite rare at the same time as the three twins.
- Boy!
- I do not believe it. Sure. Snapes Course suffered because you were taught to do so. But who would have thought of that this can happen.
- Welcome to the Wizarding Hermione, where everything can happen. - Harry said.
Harry shook hands with me, and then went to sleep. I could not sleep quiet at night and morning, as I saw Evelyn se. Startled, ran to me and said.
- Where's Harry?
- Still asleep. What's wrong?
- The voice heard at night and sapphires. I have seen Harry's face and shouted, as a case in question is fighting against the curse of Sapphire.
- I have dreamed of something like, but it is not possible. Harry ...
Ron, I saw us run robe.
- Ron?
- Harry disappeared.
- Will start immediately.
- Evelyn! Now it is our business too.
- Good, but before you do anything.
Ron dressed until after all the hot and well dressed without a fuss was Evelyn's room. Evelyn replace the jewelry with another stone. A similar, but not a real magic crystal. Then a small bag in my hand lilla color printing and said.
- Give this please, Snape. Now I just take care of her on it if something happens to me.
- It's not a little dangerous? To go without a crystal.
- I've got something. A bit of a wise she Stone. It's just a big hassle just do not fragment, only jewel that is good. Összekevertettem purple flowers and then wear it rakatva medal. Protects you from everything, except it only can be a curse.
- What is it?
- The one that turns the mirror, and which you can lock in there.
- Why do not you give it to him?
- Snape does not talk to me. I guess this is understandable.
- Hurry back.
- The large-hour wait.
- Fine.
These horses were obtained after using a potion, but the first time in my life I saw a horse unicorn. A pure and sacred animal, so I could not defend anybody. But still. The snow storm appeared only once. Evelyn bowed before. Golden eyes you could see that she's known, and then gently nudged Evelyn indicate that ready to go.
- Falling star. I have not seen for eight years.
Gently stroked her back, then sat on it.
- Where are we going?
- The ghost castle. Very good hiding place of the wicked are like sapphires.
So we headed to the biggest snowfall. We saw nothing but the horses have also found the unicorn so you know where to go. But - in the meantime, Professor Snape opened the small bag. When I saw the crystal immediately started toward the barn. Sometimes as if his heart was feeling bad pull. He hoped it would not set off the big snow. Then he saw the horse boy kászálódott just up from the ground.
- What happened?
- Three students. Euthanized. But only two horses have disappeared.
- You can now give me the last one. But the fastest.
- But, seeing the weather?
- Listen, give me a better horse frog, turns.
The groom son of a black horse harnessed in horror. Snape's favorite horse. He knew that his, because the professor's eyes sparkled when she saw it. And then brought them to the professor.
- Now, who owns this horse?
- Private good, sir. Gloaming had looked after myself I know that the only horse and a favorite among all.
- Yes. This horse, sometimes even the Lord saved me time. Now I ask again for your help.
Deep into the horse's eyes looked as if nodding to the horse would have understood well what they say to him. They went after us. Meanwhile, we reached the top floor. Harry lies we found the ground not far from him stood a nagytükör. Sapphire and stood in the window. Evil laugh he said.
- I'll find out. Hermione, Ron and Evelyn. I see you in a long time already my mirror. Evelyn and Harry is so important to your family you want revenge?
- Each of two.
- But as long as you're going to kill me, had lost something. Ie someone. He is not important?
- What you do with it. I promised that will not rest until it does not destroy you.
- Unfortunately, I saw that you do not have a crystal. Nor would have you think that a man gave him, he is abusing the your trust?
- I'd rather give a wizard like Snape. Do everything to avoid you.
- And he sails. Look into the huge mirror, the mirror which I can not live without.
Evelyn offered me a bottle.
- Get him to drink, this drink is a bit different, what were the others. Phoenix also has a tear in it. And as she came back to take your journey.
- Evelyn.
A doodlebug is a bit farther to Evelyn pushed through a Magic Text. Sapphire evil laugh and said.
- Enough! This ticklet me! She laughed, mockingly.
And he took the baton and took the girl's hand. After she dropped her neck ripped off the chain. Almost megfujtotta. Grabbed by the neck with his right hand raised toward the mirror.
- And now, after your parents send you!
Pulled his clothes from a sword and stabbed Evelyn. Then grabbed her by the neck, and the mirror is raised, of which two hands reached out slowly pulled bleeding girl the depths of the mirror. At that moment I felt a stinging sensation is not just me, Ron, and Snape as well. Snape felrohanni then started up the stairs. Evelyn's head just hanging out, big smile when asked Sapphire.
- The last wish?
Could not hear clearly. The girl's tearful face down on the floor drops of blood appeared in his mouth. That's what I said last time, Severus. Then disappeared in the mirror. He laughed and then turned to sapphire. Harry began slowly to recover.
- What kind of weird, though carried out with a sword, which his parents also. I feel like his spirit is in me staying. I feel the love that never was of those who seek idefelé. Do you know what I have?
When I showed both of us terrified, looked at him.
- But this is a Slytherin's sword!
- Yes. It was easy to steal. Especially if someone was a Slytherin. And now you are also performed.
The sword still lay on the ground when he entered Snape as well. A very powerful curse against the wall pushed sapphire. Then picked up the sword and Sapphire came.
- So what do you wish to last? - He asked angrily.
- Do not you know to free the mirror shes cruse.
This took the Angel of the crystal pocket.
- Really? Crystal angel, crystal angel blue color wedge phenomenon forever rid of this evil creature.
Then stabbed him with the sword then Sapphire's body was covered with fire after they have been frozen and shattered like a glass sculpture. Harry will finally be able to stand.
- Harry to sit on my horse, will be allowed to solemnize. Go forth and do not look back. The surrounding area is kept dementors. Hurry.
- But sir.
- Hermione. Go forth! They are not waiting for you, come and attack.
But Harry set off quite slowly so we could hear everything that we would have missed if we try. Harry, Ron and I could go down alone, so I stayed to find out about life girlfriend, is there yet. Evelyn was now more than girlfriend because we owe him our lives. Snape took a mirror and with the same magictext Evelyn also removed the mirror, but I've barely lived. Then took out a bottle it drips the wound.
- Phoenix tears. This will clean out.
But no, the drink or the tear is not helped Evelyn . Although the wound was healed yet dying. The crystal in his hands and raised his case speak it she.
- Evelyn, please. Back of the crystal, do not do this. Do you hear? Please do not leave me here.
The Crystal Light then slowly started to bounce back. He glanced at her and leaned toward. Tenderly kissed her and said.
- I love you. Do you hear? I know you see me the man I try to hide. Please do not leave me here.
The girl then returned to the life force of the crystal. Evelyn took a deep breath and looked at Snape. Her smile only then fell asleep. Snape took his arms and tucked well then started toward the door. Quickly he drew after I rode my horse invaded.
When he reached Snape set off on foot into the snow, but every now and unicorn appeared in the bow and offered his help, without entreaty. Snape was first put up Evelyn and she also boarded, seized and went to school. The girl was taken to the hospital wing immediately. Slept in two days. Harry's hand was completely restored. Also went to the classes, and unfortunately we could not get away with everyone's favorite potions for hours. I was wondering while solving the task, whether Snape was much older, it was not until near Evelyn steps when suddenly dead. Evelyn sudden entrance, released a long white dress with hair. We watched as big as we've seen have spirit. Evelyn was first seen as such.
- Sorry.
- Miss Webster himself is not supposed to rest?
- Please return the crystal.
The look, as he looked well. It was more than a mere nothing worth watching. Something hidden, something that only the two of them could. This is completely disturbed by the clock frame, because after Snape gave the jewelry and Evelyn went five minutes I did not know where to go on the clock. Evelyn also went out immediately after. Stopped in the hallway and told him angrily.
- First, it ought to rest. Secondly, that it dare berontani the teaching units? Even at the end of each then again, it transpires, sent.
- Not anymore. Please come with me.
They went to his room and then the crystal back in the little purple my bag.
- Made the decision. I was told, while not defending the crystal, can I be with you. I can not stay away from you anymore! Student's language I can not talk to you anymore. Around dancing do not want to because I do not know, you love her. I'm not your wife, or if you do not want it. But I love you and I can not live without. So far, I could not, then I can not. In the six years I dreamed about you. The kiss you gave me, the first time he kissed me the first time and someone could come near me was enough. I want to be with you. Get rid of him forever.
- Really want this? Want to live in an aging man who has one foot in the grave?
- The crystal bye my self leave here today. Feloldhat the terrible curse which Woldemort Lord freed you.
- Evelyn, do not have the in-force that could do this.
- But there is. Brainwash these, four key activities around this? (You really love me?)
- Indamdum edmini, lemendum denkorie. (I'd give my life a kisses)
- Then fold!
Evelyn began to take off this shirt. After removing the ingjébe caught it.
- I. I do not know. Not so great experience.
- I do not know. Disrobing or off again?
This defiantly took her hand and kissed her fiercely proud, and then took off her shirt.
- I waited for this for six years and now offers herself?
- Do not pray because he taught.
- Do not do it! Dear. Do not do it, driven mad, if you begin to beg.
On that night, were they were together. On that night, even time was different. The snow is gone, falling stars have appeared in the night air was warm. As if nature had gone mad clean. Snape released the next day at breakfast when I thought I was wrong I see. Never have breakfast, but now his appetite was wolf. A slight stubble on his face you could see that very morning, do not understand it. But when I saw that it tends to disappear in the autumn hajáról hair I thought it was almost swallow the spoon. Evelyn has only released when the foam was the icing on the cake. His hair was disheveled, his face tired but appetite as big as a hungry wolf, and ate as if it really would have starved. We had lunch one day when Harry leaned over to us and just to heard what he said.
- Next week will be new teachers.
- Why might not it?
- Not just, go away for a couple of months.
- This two months ago could not have been declared? Point before the exams.
- There is nothing wrong, fall short of the exams.
- But why?
- Sapphire reason. As it turned out quite a lot of kids fell victim to the spells, but fortunately they were not as strong.
- But it is what it's mumbo-jumbo of a sudden going away?
- You did not notice or just me and Ron have already appeared.
- What?
- Evelyn, has changed. You did not notice something strange on it so after two weeks?
- But I overeat.
- Children waiting. They say this kid will be at least as famous as me. Evelyn believes he returned from the dead. The love was returned. Which is pretty big word, especially if Python.
I was astonished to note the news. Believe in such things as a new teacher or the director used to report hours. Now I know it must be kept secret all this. Evelyn child because now I know a lot of attention aroused him. Because he is the one who was special. And you will never know now to fix the flaw Dumeldorf Albus. Peggy was born while his parents and protect everything. But I do not know a single one to protect. In-is what the stars foretold him. He will be the one who will be going to Harry Potter, if the wrong path. Whether the meantime, I really expect great deeds to the same child's Evelyn and Harry? He then future generations will certainly see, and then tells the story. To be sure, the next thirteen years, everyone will be relaxed. We think that it will later. But other times it will tell you another story.
My name is Hermione Granger. Evelyn Webster's best friend I am, and this is his story.

End
2007.06.12

Hermione

Severus

Evelyn

Evelyn és az Angyal kristály /2001-2010/*

Előszó:

Ezt a történetemet azért és azoknak a kedves olvasóknak írtam, akik unják már vagy el sem olvasták az igazi Harry Potteres történeteket. ( Akármennyire hihetetlen van ilyen) Úgy gondoltam, ha nem Harry Potterről írok, ha más szemszögéből írom, meg akkor talán bele fogtok olvasni. Nem hosszú így bárki elolvashatja. Én nem lemásolni és átfogalmazni akartam a történeteit, hanem egyszerűen csak szabadon írtam egy történetet. Egy Fanfictiont.

Jó szórakozást kívánok hozzá mindenkinek.

Wolflady

(Ja és a nevek helyesírásáért bocsi . Sohasem olvastam Harry Potter-es könyveket . Pontosan ezért ez egy egyszerű és szabad mű kitalált dolgokkal  )

Hermione

A nevem Hermione. Már jó pár év eltelt azóta, hogy Harryt Potter megismertem és elkezdte a varázslói élet kitanulását. Jómagam tudom, nem mindig sikerült neki minden először, de jó szívvel van megáldva. Elmesélem azt, amit mások csak a legféltettebb kéréseiben remélhettek volna. Most, hogy látom az új tanulókat, tudom, hogy vittük valamire. De, azt is tudom hamarosan át fogunk kerülni az iskola másik részébe. Még van ez az év és a jövő év és befejezzük az iskolát. Lassan már mindent tudunk, de még mindig vannak olyan dolgok, amik fejtörést okoznak.  Ron mostanra már elég ügyes lett nem csak a varázslás terén, hanem a kividicsezésben is.

Harry és Ron a legjobb barátok lettek és ezt még legújabb szerelmük se tudja elszakítani. Én magam, Amandával és Tinával barátkozok és reménykedek abba, hogy egyszer majd a szerelem engem is megtalál. Harry igen híres és ismert varázsló volt sokan szerették ezért, sokan nem. Legfőbb ellensége Draco és a mi kedves bájital tanárunk volt. Piton professzor.

Elég fura alak még mindig nem igazán tudtuk kiismerni pedig már jó pár évet eltöltöttünk mellette. Olyan jól teltek a napjaink, a vizsgák is még elég messze voltak ahhoz, hogy izguljunk miattuk.

De egy nap mégis megzavarta ezt a békességet valami. Eddig még sohasem történt ilyen.

De mint tudjuk a varázsvilágba, történnek néha olyan dolgok is, amit nehéz felfogni. Hagrid kedves vadőrünk, egy nap egy ájult lánnyal jelent meg a Roxfortba. Azonnal a gyengélkedőre vitte és az igazgatónk Albus Dumbeldorf rögtön megpróbálta kideríteni ki is a lány. A lányt Evelyn Websternek hívták és idáig teljesen, máshol taníttatták. A lány szüleire egy különleges szörnyeteg támad és már majdnem végzett a lánnyal is mikor ismeretlen okok miatt a szörnyeteg menekülni kényszerült. A lány épp csak meglátogatta a szüleit, amikor a szörnyeteg rájuk támad. Egy kicsit öreg volt hozzánk. Mondjuk úgy túlságosan öreg. Majdnem húsz éves. Mi nálunk a legöregebb diák tizennyolc.

- Kedves Evelyn, végre magadhoz tértél. Mi történt? –Kérdezte Dumbeldorf.

- Nem. Nem nagyon emlékszem rá. A szüleim?

- Sajnálom, hogy nekem kell közölnöm, de meghaltak. De keresztanyád Minerva biztos örül a látogatásodnak.

- Nekem nincs már hol élnem.

- Tudom kedves lányom és azt is, hogy keresztanyád megtesz érted mindent. Én magam is így fogok tenni. Hisz nagyapád, akiről tudjuk nagyon jól nem természetes életet élt nagyon jó barátom volt.

- Majd élsz nálam, a nyári szünetekben. És amíg veszélyben vagy itt fogsz tanulni, van még egy pár dolog, ami rád ragadhat.  - Mondta McGalagony.

- Mit kereset nálad az a szörnyeteg kedvesem? –Kérdezte Albus.

- Nem tudom, azt mondta értékes. Sokkal értékesebb, mint a bölcsek köve. Különleges ereje van és az, akinél van, azt megvédi mindentől. De nem tudom, mi lehet ez.

- Zafír Withe ,ő volt az .Csak sejteni tudom, mi kellet neki. – Vágta rá Minerva.

- Elképzelni sem tudom, hogyan sikerült kiszabadulnia a tükörből. Még inkább az Azkabanból és megkeresni minket. De utoljára azt mondta, köszönjem Harry Potternek.

- Hát különös ügy ez. – kezdte gondterhelt, arccal Dumbeldorf. – Még inkább azért is, mert az a nő a legszigorúbb büntetést kapta. Tükörbe zárták és a legsötétebb, legelfeledettebb helyre rakták.  Kérlek, amíg rá nem jövünk ne nagyon, járkálj az iskola területén kívül.

- Ó Dumbeldorf professzor ez nem lesz nehéz neki. Evelynnek leginkább a bájital mesterségét tanították, de ha arról van szó a pálca használatba is gyorsan, beletanul.

- Ne féljetek, nem vagyok Harry. – Mondta a lány kissé morcosabb hanggal.

- Mit mondtál, kedves McGalagony? Bájital? Az remek-remek. Legalább valaki majd Hermionén kívül is meg fog szólalni azon az órán és legalább kedves professzorunk sem fog, mérgelődni.

Tinával hamar jó barátok lettek. Sajnálatomra tőlünk más merre volt Evelyn lakosztálya, így kezdetben igen nehéz volt vele akármilyen beszélgetésbe bonyolódni. Egyedül volt nem volt vele senki nem aludt egy hálótárssal sem.

Külön helyezték el, de egyébként minden órán meg kellet jelennie és ugyan úgy velünk reggelizett ebédelt és vacsorázott. Azért idővel, én is jól összejöttem vele. És ahogyan észrevettem az ő megjelenésével a bájital óráink egyre hangulatosabbak lettek. Noha már hozzá szoktunk Piton professzor mogorva viselkedéséhez, de amint meglátta Evelynt valami megváltozott. Mindig felszólította őt. Ez nem igazság én is tudtam a válaszokat. De valami mégis volt. Lehet csak azért volt ez a különleges megnyilvánulás, mert Evelyn sokkal többet tudott nálunk. Drácónál kimutatta professzorunk azt, hogy kedveli. Evelynnél ez más volt. Az órákon hosszasan bámulta és egy nap se telt volna el, hogy nem szólította volna fel. Lehet, hogy akkor csak én voltam az egyedüli, aki gyanakodott, de minden esetre barátaimnak mindenről beszámoltam.

Egyik nap Tina rohant hozzám és valamit a fülembe súgott. Ront és Harryt elrángattam a könyvek felől és egyenesen a könyvtárba siettem velük.

Beléptünk a könyvtárba és elkezdtem keresgélni. Harry érdeklődően hozzám jött és megkérdezte miért is, vagyunk itt.

- Harry keres olyan könyvet, amiben benne van a világ összes kristálya. –Szóltam neki. Nagy meglepésemre, végül Ron találta meg.

- Itt van Hermióne, de mit is keresünk.

- Egy kékes színű kristályt. Tina nem nagyon hitt a szemének, mert azt mondta ezek a legritkább kristályok a világon. Itt is van. legalább is mikor kikérdeztem ő ennyit tudott válaszolni.

- Olvasd csak Hermione mit, írnak róla. - Mondta Harry.

- Angyal kristály. Különleges erővel bír. Az, aki védelmezi mindentől, megvédi. Minden átoktól és méregtől. És az, aki a közelében van az….

- Mond már.

- Az megfiatalodik.

- De Hermione ezt nem értem mi a barátai vagyunk!

- Nem így értettem Ron. Az, aki érdeklődik iránta nem a kő iránt a hordozója iránt az, elkezd lassan fiatalodni. Minél erősebb a kötődés annál jobban láthatóvá válnak fiatalodás jelei. Rossz kezekben, rossz varázslattal az örök élet és szépség kulcsa is lehet. Ilyenből csak három van. Egyet már meg kellet semmisíteni, mert majdnem rossz kezekbe került. Egyet egy különleges varázsló őriz, akiről nem írnak és egyet…

- Mi a baj Hermione.

- Harry ezt nézd meg. McGalagony! Ő kapta a harmadikat, de nem hozhatta a Roxfortba így elrejtette.

- Evelyn!

Megjelent a lány és nagy mosollyal elővette a pálcáját. Rámutatott Harryre és mérgesen ennyit mondott.

- Experto Emendum Hermendina. Repüljön a kíváncsi boszorkány.

Erre mind a hárman egyenesen kirepültünk a könyvtárból. Az már csak a véletlennek köszönhettük, hogy egyenesen Piton Professzor lábai ellőtt érkeztünk meg. Ő meg szintén nagy mosollyal megszólalt látni lehetett arra, hogy mindi erre vágyott.

- Nos, Potter, Wesley és persze Granger kisasszony.

Már megint olyanba ütik az orrukat, amihez semmi közük nincsen. Én mondom, most megismerhették a kíváncsiság rossz oldalát.

Evelyn viszont egyből elment, mikor elkezdett minket Piton kioktatni. Ezek után egy jó ideig nem is láttuk őt csak órákon. De akkor sem volt túl barátságos. Lehet ezúttal tényleg túl messzire mentünk. Majd egyik nap Hagriddal ki kellet mennie a tiltott rengetegbe. Abba a sötét erdőbe, amibe én magam is rettegtem bemenni. Egy különleges virágot kellet keresniük, aminek a közepén egy kristály van. Valaki megbetegedett és ez volt az egyetlen ellenszérum. Azt hitték, hogy Evelyn betegítette meg. Mert csúnya dolgokat mondtak rá. Valaki ugyanis elkotyogta, hogy a szülei aranyvérűek és az ilyen, ha sárvérükkel barátkozik, az meg lesz átkozva, vagy már megvan. Evelyn ebben legalább hasonlított Harryre, mert ő sem tűrte, ha vérszerit különböztetik meg a varázslókat. De a lány nem csinálhatta az átkot, hisz ilyet csak gonosz varázslók szórnak.

Bármi is volt csak ő ismerte milyen virágot kell szedniük. Ám kinn az erdőben nem várt dolog történt. Hagrid épp a virágot kereste, nem messze állt a lánytól, aki épp egy kicsit megpihent. Megfigyelte a tavat, ami mindig is titokzatos volt neki. Most látta harmadjára a tavat régebben is volt már itt, de akkor még a tündéreknek kellet segítenie.  Amikor hirtelen felpillantott. Piton professzor épp kísérletezett valamin. De már jó ideje nézte a lányt. Komolysága és határozottsága most sem változott. Odajött hozzájuk.

- Nocsak. Hagrid! Mit kertek idekinn?

- Nem hallotta mi történt ma?

- De igen. De szerintem nem Webster kisasszony műve. Hisz mint jól tudjuk nem ő az egyedüli, aki utálja, ha így beszélnek róla. Vagy tévednék? Kisasszony?

- Nem professzor úr.

- Nos. Most ön a legérdekesebb pletyka anyag a diákok számára, és nem Potter. Lehet a fiúnak ez sokk volt, és ő okozta az átkot.

De professzor úr! – Csattant fel Hagrid. - Jól ismerem Harryt. Ő sohasem tenne ilyet! És ilyet csak gonosz varázsló művelhetett, valaki ólálkodik a Roxfortba.

- Lehet. De én még mindig azt mondom. A hírnév nem minden és Potter túlságosan is híres, mindenki szemébe. Nos Hagrid mint látom, nem találja a bíborszínt. Jobb lesz, ha Webster kisasszonynak én mutatom meg a virágot. Maga pedig mennyen vissza. És figyelje Potter, mert szerintem nem mindig, mond igazat. Ez az én véleményem.

- Igen is professzor úr. Ebbe sajnos igaza van. Harry mostanában túlságosan titokzatos.

- Figyelje inkább az erdőt, az való magának.

Miután Hagridot elnyelte az erdő, Evelyn szó nélkül körülnézett. Őt is meglepte, az ahogyan Hagrid szinte azonnal egyet értett a professzorral. Mikor megtalálta a keresett virágot, elővett egy kis barna zsákocskát és abba rakta bele a virágokat.

- Ne segítsek kisasszony?

- Nem kell köszönöm. Inkább foglalkozzon azzal, amiért jött. Én magam jól ismerem a bíborszínt. Ez egy különleges virág. Egy rózsa, aminek a közepén egy vöröses színű ritka értékes kristály van, ha már eléggé felnőtt a virág, akkor lehet látni a kristályt.

- Ha órán lennénk, ezért tíz pontot kapna. Jó megfigyelő ilyet nem nagyon írnak tankönyvekbe.

- Talán ez bántja a többieket. A Griffendélbe raktak. Miért?

- Apád Mardekáros volt anyád Griffendéles, ezen ne csodálkozz. A keresztanyád a Griffendél vezetője ezért raktak oda.

- Honnan tudja ezt?

- McGalagony elmondta mikor megkért arra, hogy félszemmel vigyázzak rád. Hisz én is tanár vagyok, és a tanárok tudják meg legelőször ezeket a dolgokat.

- Nem azt említette, hogy senkit se fog babusgatni?

- Ez nem az. Rosszul tudja. Maga most olyan híres, mint Potter. Magára vadászik az a szörnyeteg és nem Potterre. Az első hat év után ilyet is megélek. Különbbe is nem babusgatás vegye, úgy mintha én lennék az ön személyi testőre.

- De nem akarok híres lenni.

- Pedig az, amire vigyázz az teszi azzá, amit nem akar.

- Maga túl sokat tud! – Mondta fenyegetően.

- A viselkedése árul el magáról ennyit. A diákokat messze elkerüli. És igyekszik mindig eltakarni azt, amivel megbízták. De jól tudjuk mind a ketten, a kristály csak egy embert, enged közel a vigyázóhoz és ennek az embernek, szerelmesnek, kell lennie. Pont ezért fiatalodik meg. Pont ezért vigyázza őt is a kristály. Nem is kell hordania, csak szeretnie kell a hordozót. Maga ritkaságot hord és ez nem csak engem, érdekel. Mindenkit. Bele értve Harry Potter is.

- Potter megszerezheti?  Kérdezte a lány ingerülten.

- Nem hiszem nem ért hozzá, ahogy úgy Wesley se és Granger sem. De rajtuk kívül még sok a diák. És egyiküknek csak kell. És az a baj más módon is elvehetik magától. Elég, ha csak valaki rá szán egy kis időt a könyvtárra.

- De én mégis nem attól félek.

- Hát mitől? – Kérdezte érdeklődve a professzor. lassan tovább indultak.

- Attól, amit híresztelnek, amit magáról meg rólam mesélnek. Nem akarom bajba keverni.

- Nem teszi azt.

- Nem illek én magához, nem vagyok én magához való. Maga olyan komoly és annyi mindent tud. Jó az magának, ha egyedül van és én is . Most pedig, vissza akarok menni.

A professzor csak bólintott. Összepakolt és visszaindultak. Egy szót sem szólt a lányhoz. Rögtön ahogy beléptek a kapun eltűnt mellőle. Mintha csak egy szellem lett volna. De valami megváltozott.

A lány, ahogy felfelé sétált könny csillant meg a szemébe és én ezt pont láttam, amikor a többiekkel épp aludni mentünk. Odasiettem hozzá, de csak három lépés távolságnyira álltam, meg, ahogy szoktam.

- Mi a baj?

- Semmi. Csupán nem igaz az amint mondtak a varázsvilágról.

- Miért?

- Nem történhet meg minden.

- Mi van?

Erre rám nézet és így szólt.

- Rá érsz?

- Persze. – Naná, hogy ráérek, ha egy titokról an szó főleg. Gondoltam mohón magamba.

Beléptünk a szobájába majd leültünk az ágyra és mindent elmondott.

- Én őrzöm az angyal kristályt. Zafír miatt bíztak meg. És bár húsz évesnek látszok, egy kicsit öregebb vagyok. Egy – két évvel.

- Most már értek mindent. Nem mondom el senkinek, amit most itt elmondtál. De az egyáltalán nem igaz, amit elmeséltél. Nem döntheted el kihez, illesz. Vagy kibe szeretsz bele. És mivel csak átmenetileg vagy itt nálunk bárkibe beleszerethetsz. Érted? Te nem vagy diák! Így ha tanárt szeretsz meg nem fognak csúnyán rád nézni. Csupán egy darabig biztos titkolnod kéne a diákok elől azok tuti fix nem, értenék meg. De mi is a baj?

- Mindenki utálja őt, mindenki. És nem mindenkit kedvel. De én Draco után én vagyok a legkedvesebb. És van még egy baj….

- Piton professzorról beszélsz? Nem. nem erre gondoltam! – Botránkoztam meg. – Az –az ember olyan hideg szívű, olyan kegyetlen és – és….

- Nem ismered. Nem tudhatod, lehet más ember mikor nem tanár. A lényeg az, tudom, nem csíped, de az nem jeleni azt, hogy mindenkit tilts tőle.

- Figyelj, majd ha rájövök. Elmondom, oké? Mi a másik baj. Mert van, de még csak halovány titkokat látok.

- Ne mond el senkinek, amik itt elhangoztak. De nem csak azért vagyok itt, mert idehozott Hagrid, de azt még nem mondhatom el.

Ezek után Evelyn visszatért önmagához és még egy kicsit mesélt magáról.

Fura mintha a fél életébe foltok alakultak volna ki. Mintha valaki… bűbájt bocsájtott volna rá, hogy elfelejtsen ezt-azt.

Valahányszor végig ment a folyosókon mintha csak kedves professzorunkat láttam volna. Mintha az árnyékává vált volna a fiatal lánynak.

Egyik nap Ron meg is jegyezte ezt, ám pont rosszkor, mert Evelyn épp felénk közeledett.

- Ez kész ez a lány. Olyan mintha Piton lánya lenne. Ez kibírhatatlan!

Erre fellökte és felsietett a szobájába. Aznap nem is láttam. Egyre jobban zavart ez, hisz közeledett a Helloween és bár legelső éveinkbe nem volt bevezetve, de most már bált is tartottunk. Mindenki beöltözött és ünnepeltünk egy jót. Mindegyikünknek volt kísérője, de mikor Evelynt elhívtam, azt mondta nem lesz ott. Nincs kísérője nincs ruhája. Elegem volt és bár megígértem, hogy nem mondom el senkinek. Elmentem a legmélyebb pincébe, ahol Piton professzor épp a könyveket bújta.

- Tanár úr.

- Granger kisasszony. Mi dolga van itt?

- Evelynről van szó. Nem akar eljönni a bálba.

- Miért. Nincs ruhája?

- Szerintem maga miatt. Hazudott magának.

- Mivel kapcsolatba?

- Azt mondta magának, hogy nem való magához ez nem igaz. Maga is tudja ezt.

- Granger kisasszony köszönöm szépen az információkat, de mint tudja mindegyik bált, ezt is végig, fogom nézni. Partner nélkül. Köszönöm és most elmehet.

Feladtam. Bár Evelyn kapott egy gyönyörű szép ruhát McGalagonytól. Mégis nem volt hajlandó elmenni. Ám a bál napján mikor megláttam a diákokat, és a tanárokat reménykedtem.

Kedves professzorunkat hamar felismertem, szokásához hívén hosszú fekete ruhát viselt és álarcot. Ha nem ismerném, azt mondanám, ő a kaszás. A party lassan elkezdődött ám hirtelen csönd lett mikor a terembe belépett, Evelyn. Hosszú fehér ruhájában és fehéres maszkjába tündérhercegnőre hasonlított. Hosszú haja, ami a háta közepéig ért most először ki volt engedve. Elmosolyodott és jó estét kívánt. Mindenki lefagyott, mindenki beleértve professzorunkat is. Tátott szájjal bámult a lányra. Lassan az ablakhoz ment majd tovább folytatódott a zene és a tánc is. Piton már jó ideje bámulta a lányt a táncoló tanulók köreibe, ahogy a fiúk sorra kérték fel a mesés tündért, de egyszer csak megjelent mellette egy kicsit pihenni akart de ezt ki is használta Piton.

- A barátnőd volt nálam. Tegyél, lakatott a szájára, mert még elkotyog olyan dolgokat, miket talán nem akarsz vissza hallani.

- Miről beszél?

- Arról, hogy hazudott nekem. Nem ön dönti el azt ki a barát és ki az ellenség.

- Megválogathatom a barátaimat.

- Kérem, jöjjön velem. Mutatok valamit.

Erre kisétáltak az iskola hátsó kertjébe. Sötét volt és egyedüli világításként a hold volt a felelős. Beértek az üvegházba és mutatott neki egy rózsaszínű virágot.

- Mi ez?

- Hát nem ismeri fel? Mit tanítottam magának? Angyal rózsa. Még igen fiatal. Ennek a virágnak a közepén van az angyal kristály. Kevés van ilyen a világon. Három. Kettő megsemmisült és ennek még kell legalább három év, hogy akkora kristállyá váljon amekkorát, véd.

- Gyönyörű virág.

- Igen. Én még itt maradok, de te menjél vissza.

- Nem akarlak itt hagyni. – Szinte a lány kissé lezsibbadt, ahogy a magázások lassan tegeződésbe váltottak.

- Hagyj most. – Intet Piton.

Evelyn mégis közelebb lépett és riadtan vette tudomásul azt, hogy életében először közelebb léphetett bárkihez. Belenézett a professzor fekete szemeibe és kérdően rá nézet.

- Mi a baj? Talán a kristályod közelebb engedett. Ez nem a véletlen. Azóta szemmel tartalak, amióta csak megláttalak. Megkedveltelek, pedig én egyáltalán nem tudok kedvelni. Szeretek rossz lenni Én soha sem kívántam azt, hogy körül járjon egy nő. De ugyan akkor mégis férfi vagyok, nekem is vannak vágyaim.

- Ez nem nagy baj. – Próbálta a lány valahogy elterelni a férfi gondolatait.

- Most már nem az? Kisasszony, jó lenne, ha eldöntené mit is, akar.

Erre megfordult és visszaindult.

- Kérem,…

Megállt, ránézett és felé nyújtotta a kezét. Majd magához rántotta úgy, hogy az orruk hegye érintette egymást.

- A szüleid nem tanítottak meg a legfontosabb szabályra? Ne könyörögj senkinek főleg ne férfinak.

- Nem fogok könyörögni.

Erre megcsókolta a férfit. A sötétség minden reszketésüket eltakarta. Piton gyengének érezte magát és sebezhetőnek még soha senki nem csókolta meg őt ilyen szenvedéllyel. De, talán egyszer, hat évvel ezelőtt. Mikor elhajolt tőle a morcossága valahogy eltűnt maradt csak a komoly arc.

- Jobb lesz, ha vigyázol az érzelmeiddel még a végén teljesen elragad magával. Megfogta a lány kezét.

- Kedvelsz? Kérdezte Evelyn.

- Igen.

- Akkor nincs mitől félnem. –Közben lassan visszasétáltak.

- Tudom, hogy miért küldtek el akkor. Nem tetszett Albusnak, az, ami kettőnk között volt. Megbüntettek téged. Megértem, hogy féltett. Pont ezért nem akartam neked bajt.

Te mindig butaságokat beszélsz, ráadásul forrófejű is vagy. De tudod mit? Szeretem ezt a stílusodat. De, nem akarom, hogy megint bajod legyen!

- A sebeim már begyógyultak, bár néha még fájnak. Szerencsére a tanári állásomat is visszakaptam, hála az édesapádnak. Valamiért megkedvelt. Evelyn

- Tessék? – megálltak és a lány szemeibe nézett.

- Borzalmas dolgot művel velem a köved. Fiatalodom napról napra.

- Jól sejtettem. – Mondta halkabban a lány.

- Igen. Nézz csak rám! Hat éve nem láttalak, gyönyörű vagy és fiatal. De amint eltűnt a kor és az évek múlása ilyenné tett. Ilyen, sötét és mogorva emberé. Nem mintha nem lettem volna az, de csak te tudod milyen, vagyok. De egyelőre nem akarok többet adni magamból. A múlt túlságosan fáj.

- Dracóval mi lesz?

- Bárkit megkaphat, miért pont te kellenél neki?

- Mert nálam van valami, ami miden vágyát teljesítheti.

Sosem érzett ekkora féltést még a férfi nem mondhatta a lánynak, akkor nem ö lenne. És Perselus Piton az utolsó pillanatig ön maga akart lenni. Komoly és határozott.

- Ne félj, megvédünk.

-

- Te vagy a tanárok?

- Mi. – Nézett r komoran a férfi.

- Sajnálom, hogy nem emlékszem mindenre, de valami azt súgja az én hibám, amiért megbüntettek téged. Így megértem, ha kerülni akarsz.

- Jól figyelj ide. Én csókoltalak, meg akkor én kezdeményeztem hat évvel ezelőtt, és az egyik diákomnak köszöntően buktunk le. Na, magad ostorozd mindig, egy kapcsolathoz két ember kell mindegy, hogy húsz éves vagy-vagy huszonhat.

Még utoljára ránézett. Nem beszélgettek többet, visszasétáltak. Egész éjjel együtt táncoltak. Bár Evelyn néha odajött hozzám beszélgettünk, de egyáltalán nem akarta elmondani hova tűnt. Estefelé még jó pár diák ott maradt Harry is Ron is. Én elindultam lefeküdni mikor láttam, hogy Evelyn és új barátja épp felfelé sétálnak. Evelyn szobája előtt meg egy-két szót váltottak majd a professzor elment aludni. Evelyn még sokáig figyelte eltávolodó alakját. Tudtam, hogy ez a nézése még sokba fog kerülni. De, nem akartam én, lenni az áruló. éreztem mennyit szenved a lány és mennyit szenvedhetett, amikre nem emlékezett. Másnap reggel Dumbeldorf hívatta magához Pitont. Mikor bekopogtatott ott volt Minerva is.

- Oh, Perselus bújj be. Tudom, hogy közöttünk nem igazán jó a kapcsolat, de hát nem is akartad te ezt. Én meg nem erőltettem. De akkor, ami történt azt jogosan tettem. Egy diákunk látta meg azt, amiért később elkaptak és rád rótták a büntetést.

- Jó. Én is tudom mi történt Albus, de akkor miért hozza fel?

- Tudnod kell, az, aki az angyal kristályt hordozza egyedül, kell lennie. Férfiember nem közeledhet felé. Sajnos akkor a kristály veszítene erejéből, hisz két embert kéne védenie. És akkoriban tudod ki, még elég erős volt ahhoz, hogy mind a kettőtöket elpusztítson. Ráadásul az iskolai törvény miatt tanár és diák kapcsolat nem nagyon születhetett. De most…

- Megint hallottuk egy diáktól, hogy Evelyn és te eléggé megkedveltétek egymást. A régi érzelmek feltörnek és ezzel semmi gond, nincs, ha nem lenne az a jóslat, amit mostanában újból látok a csillagokban. –Mondta Minerva.

- Ha szerelem bűn és azért meg kell valakit ostorozni, ostorozzanak újra meg. Nem bánom, de ne vigyék el a lányt. – Mondta nyersen a férfi.

- Mikor Harry Potter megszületett mindenki azt mondta ő a legnagyobb, ő a különleges. Annyira elvakított minket, hogy nem vettük észre Harry mellet egy másik csillag is születendőbe van. És akkor, amikor eltiltottalak Evelyntől akkor Harry életét rendesen megkevertem.

- Miről beszél, Minerva kifejtené? – Nézett rá idegesen professzorunk.

- Harry nem lesz mindig itt velünk. Egy nap majd jön valaki, aki erősebb lesz. És ettől az embertől kéne megvédenie annak, aki még egyelőre az én hibám miatt nem él.

- Perselus, Albus azt próbálja elmondani, hogy az ő hibája miatt most Harry nagy veszélyben van, mert nem él a lányod. Evelyn és a te gyermeked. Ő neki kéne megvédenie Harryt. Sokkal erősebb lett volna. Hisz legyőzte volna Zafír Withet. Aki legalább akkora varázsló, mint Woldemort.

- Nem akkora Minerva. Ugyan olyan erős csak. Ő volt Woldemort kedvese és ő is lesz. Szeretném, ha tanárként vigyáznál Evelynre és ezeket szem előtt tartva, igyekezz ne nagyon beleavatkozni az életbe. Én már jól megkevertem a jövőt. Nem kell még jobban megbolygatni.

- Ennyi?

- Igen. Csak ezért hívtalak.

- Most órám van.

- Persze menj csak.

Az órára késve érve nem igazán volt önmaga. Nem tudod rendesen órát tartani így a könyvünkből részletet adott majd kitávozott a teremből. Nem csak én, Evelyn is észrevette valami nincs rendbe Pitonnal hiába is, titkolja. Bár mindenki tudja, hogy mennyire jól tudja álcázni az érzelmeit Evelyn mégis felállt és elindult az ajtó felé. Draco erre gúnyosan megszólalt.

- Hova mész Webster? A professzor azt mondta, maradjunk itt!

- Fogd be Malfloy. Csak kihasználod őt.

- Nézzétek! A kis csajnak az öregebbek jönnek be. – Vihogott.

Erre Evelyn hirtelen odalépett Malfloyhoz megszorította úgy a talárját, hogy a gyerek majdnem megfullad és aztán dühösen a képébe, mondta.

- Idefigyelj szarrcsimbbók, te még beszélni tanultál mikor én már a Mardekárba tanultam. Úgyhogy jó lenne, ha megválogatnád a szavaidat. Mert ha velem kezdesz ki jó, ha tudod én voltam a harmadik legjobban tanuló diák.

- Ez egy kicsit túlzás volt nem. – Mondta Monstró.

- Legyél csendben. csettintett- Majd folytatta.-. Jó lenne, ha nem szólnál bele a dolgaimba. Még mindig nagyobb hatalmam van.

Erre kiment és becsapta maga mögött az ajtót.

- Hülye liba, hogyan lenne ő öregebb? - Mondta Draco.

- Draco, Evelyn huszonhat éves akár hiszed akár nem. –De amint kiejtettem ezt a számon, mindenki falfehéren nézett rám és több ezernyi kérdést zúdítottak rám. Végül ki kellet menekülnöm az osztályból Harryvel és Ronnal. A klub helységbe igyekeztünk, amikor megláttuk Evelynt épp Pitonhoz próbált közeledni.

- Miért nincs órán?

- Mert maga sincs ott.

- Maga ne érdeklődjön az én problémáim után, úgysem tudja megoldani. Mert ezeket legtöbbször én sem tudom.

- Tanár úr. Én vagyok a kedvence ezt ön is tudja. Azt is nagyon jól tudja mennyire önfejű, vagyok. Ezért bármit is mondott most elengedem a fülem mellet.

- Ó. Igen. emlékszem még mennyire önfejű.

Ám mikor kinézett az ablakon egy sötét alakot látott az iskola területén mászkálni.

- Idegen ólálkodik az iskola területén. Menjen azonnal a szobájába. Én a gyereket visszakísérem a többi tanárral együtt.

Evelyn nem mondott többet elment mellette és gyors léptekkel siettet a szobájába. Sose volt még ennyire engedelmes amennyire most volt. Mi is siettünk vissza, hisz valahogy mind a hárman éreztük a gonosz jelenlétét. Evelynhez mentünk úgy éreztük, legalább addig sincs egyedül. Hamarosan megjelent McGalagony. Evelyn felé fordult majd ijedten remegő hanggal segítséget kért tőle.

- Evelyn egy diákunk ismeretlen okok miatt egy jeges tükör fogságába esett. Tudod, mit lehet ez ellen tenni?

- Persze. Lélek tükör. Kiszívja a félelmeid és zárva tart, amíg le nem győzöd azokat. Zafír bűbája az egyik legrosszabb mind között.

Erre felállt és elindult Mcgalagonnyal. A diák a Hollóhát klubhelységébe sietett, de a folyosón elkapta Zafír. Evelyn mikor megpillantotta a diákok ijedt arcát a megfagyott fiúhoz sétált majd megkérte, állítsák fel és tartsák, amíg ő a ruhája alól felfedte a kristályt. Egy medál volt az a nyakában. Különleges keretbe fogatva, mintha nem is arany lenne hanem törp munka. Mikor megláttuk a követ csak bámulni tudtunk. Sohasem láttunk ilyen különlegességet. .

- Kristály, kristály ék kék szín kristály. Szabadítsd meg ezt a szegény árvát, kegyetlen átoktól mely mindenkit, fenyeget, amit Zafíra küldött ránk-e sötét éjjelen.

A tükör erre széttört. Egyenesen a karjaiba esett az ártatlan diák. Felé hajolt, megnézte minden rendbe-e van. Majd felállt visszatakarta a kristályt az inge alá és ennyit mondott.

- Itassanak meg vele bíborszín virágból nyert folyadékot. Attól két nap alatt rendbe jön és legalább addig is mélyen, kialussza magát.

Ezek után lassan visszasétált a szobájába. Csak egy pillanatra láttam az igazi arcát, azt, amelyet a kristály eltakar tőlünk. Hosszú szőkés haja, komoly felnőttes arca mely tele volt félelemmel. Karcsú vékony testét, melyet soha senki sem érintett. Senkis sem, ezt nem mondhatnám. Tudtam, hogy valamit eltitkolnak már sejtettem mit is, titkol Piton előlünk, de többet kellet tudnom róla. Valami hajtott. A következő nap nem nagyon kezdett ki senki sem Evelynnel. Még Draco is befogta a száját. Amit tegnap látott úgy érezte meghaladja az ő tudását is, ami viszont nem kevés. Ismét a könyvtárba siettem, de tudtam ott nem nagyon, találom meg azt, amit keresek. Így segítségül hívtam Harryt, hogy nézzen körül egy kicsi. Meg is találta azt, amit kerestünk a tiltott könyvtárba, ahova diák nem léphetett be. Ilyenkor nekem is jól jönne az a láthatatlanná tévő köpeny.

- Nézzétek benne, van azok nevei, akik elkövetek valamit.   Benne van Sirius is.

- Örülök, hogy megtaláltad a keresztapád, de Piton? – Mondtam rá neheztelően.

- Ő is benne van, de nem követett el akkora dolgot.

- Olvasd!

- Jól van Hermióne olvasom.

Perselus Pitont, hat évvel ezelőtt elítélték és korbácsütéssel megbüntették. Majd két hétre az Azkabanba záratták. Megszegte az egyik legszigorúbb törvényt melyben az állt, hogy diák és tanár között semmilyen szerelmi viszony nem lehet. Noha csak egy csókról van szó, de ezzel veszélybe sodorta az angyal kristály őrzőjét, akihez soha senki sem érhet. Soha egyetlen egy férfi nem szeretheti. Mert azzal az angyal kristály elveszítené hatalmát és így a hordozója és akkor a diákok veszélybe, kerültek volna Woldemort miatt. Aki akkor élte fénykorát. Miután Piton letöltötte büntetését Nicolas Webster, Evelyn Webster apja, a mágia ügyi minisztériumba visszakérte Perselus Piton tanári állását. Webster azzal indokolta kérelmét, hogy ha már híres rokona, aki Nicolas Flammel volt, sok évig szolgálta őket legalább ennyit tegyenek meg érte. Soha senki sem sejthette volna, de ezzel a határozással megváltoztatták a jövőt. Evelynt elküldték Pitontól messze, hogy elfelejtse. Ráadásul még felejtő bűbájt is szórtak rá, így a lány tényleg elfeledte a történteket és úgy élt mintha mi sem lett volna. Bár mindenki sejti a szerelmet kettőjük között nem lehet eltépni. Még nem születhet meg a gyermek kit megjósoltak. Addig nem, amíg tudjuk ki kedvese, aki egyben legjobb diákja él.

- Van más is?

- Csak egy megjegyzés az alján.

- Azt írja: Ifjabb Nicolas Flammel azért nem vette fel rokona egyben apja nevét, mert nem akarta veszélybe sodorni a családját. Apjának így is sok problémája volt. Így felvette felesége nevét kiről tudni, kell, hogy árva gyermek. Tündérek nevelték fel és ők adták neki a Webster nevet, ami annyit jelent az ő nyelvükön, angyal. Evelynre áldott gyermekként néznek rá. Neve csupán annyit jelent szenvedély. Evelyn hat éves korába megölt egy sötét varázslót, aki Woldemort parancsára gyilkolt. Az ő feladata lett volna, hogy megölje Evelynt de így a lány bekerült a legveszélyesebb varázslók könyvébe.

- Hát ez túlzás. Mindjárt korbácsoljuk is meg. Ez sokk nekem. Egy hatévessel így elbánni.

- Ron néz körül jobban nem mindenki, jár úgy, mint Harry.

- Ez igaz.

Még próbáltunk kutatni, de végül feladtuk. Három nappal később megint bajba jutott egy gyermek. Evelyn persze megint segített. De ami utána történt mindenkit megrémisztett és a Dumbeldorf már azt tervezgette, hogy a diákokat haza küldi. Több bajba jutott diák is volt és mire Evelyn mindenkivel végzett már jó későre járt legutoljára Dracót mentette meg a tükör fogságából. De valamiért úgy érezte meg kell látogatnia Pitont is, túl sok Mardekáros diákot ejtett most Zafír. Piton ajtajától nem messze borzasztó látvány tárult a lány szeme elé. A kő véres volt. A tanár ruhája szét volt szaggatva mintha kutya marcangolta volna meg. És hátán a begyógyult sebek most megint ott virítottak mintha valaki gonosz mágiával feltépte volna. És ráadásul olyan láza volt, hogy Evelyn egyből pánikba esett. Valamennyire felsegítette a professzort a földről. Ám mikor az ajtaja elé értek tudta kell a belépési kód. Minden tanárnak volt ilyesmi az ajtaján.

- Professzor nem tudok addig magán segíteni, amíg nem enged be minket.

- E-emendum, lamenis, ekto.

Erre az ajtó kitárult. Evelynnek nem volt ideje megbámulni a szobát. A kádba levette róla a széttépett ruháját. Csak a nadrág volt, rajta de az is elég koszos állapotba volt. Gyorsan kiszalad, és mikor meglátta a bájitalokat és a minden féle gyógyszert, gyógynövényt és kenőcsöket egy üvegszekrénybe meg tudta volna csókolni. De az idő szorította. Igyekeznie kellet, Pitonnak túl magas láza volt. Mikor visszaért hozzá egy kicsit visszanyerte a tudatát.

- Mit művel velem?

- Lemosom a hátát gyógynövény összetevőkkel. Úgy ahogy maga tanította.

- Borzasztó ugye?

- Micsoda?

- A sebek a hátamon, és a mellkasomon.

- Megbüntették miattam. Számomra ez nem borzasztó, inkább szégyellem magam.

- Mondtam már, hogy nem a maga hibája. Nem fogja fel?

- De.

Erre kicserélte a véres vizet, amiben a férfi ült és ujjból elkezdte mosni a hátát, amíg a víz folyt. De a láz megint elhatalmasodott rajta.

- Emlékszem, még amikor belépet a nagykapun az apjával. Milyen kicsi volt, és mégis nem ismert félelmet. És amikor a teszleg süveg beosztotta a házamba annyira örült az apja a hírnek. Akkor még nagyon fiatal voltam, kezdő majdnem.

- Maradjon nyugton, kérem, így nem tudom ellátni a sebeit. – Intette.

A professzor nyugton maradt, de nem tudta abba hagynia múlt emlékeit.

- És amikor megtiltottam magának, hogy abba a könnyű fehér hosszú ruhájában mezítláb sétálgasson a parthoz.

- Igen emlékszem. Nyelvet nyújtottam magának, mert idegesített az atyáskodó viselkedése.

- Eléggé idegesített maga is. Nem az apja akartam lenni, csupán vigyázni akartam magát, maga túl lobbanékony.

- Akkor ön biztos a nyugalom ne továbbija. Ön is felidegesített egy párszor.

- Mikor Viktorió bántani akarta magát, miután meghallottam szörnyű féltékenység fogott el. Én túlságosan kedvelem magát, hogy osztozkodjak mással ezért is csókoltam meg magát.

- Maga lázas, badarságokat mesél. Jöjjön már előkészítettem a láz ellen a gyógyszert, a sebeit betekerem, tiszta kötszerrel.

Ellátta a sebeit, majd megitatta vele a gyógyszert. Ezek után jól betakarta és figyelte az állapotát. De mielőtt a professzor elaludt volna még beszélt Evelynhez láz álmába.

- Maga a legcsodálatosabb angyal, akivel valaha találkoztam. Annyira kívánom, bárcsak együtt lehetnénk.

Evelynt megdöbbentették ezek a szavak hallatán, de egy kicsit megnyugodott mikor Piton végre elaludt. Evelyn az ablakba ült és ott várt, amíg a professzor rendbe jött. Már hajnalodott mikor ébredezett. Evelyn odasétált hozzá majd megnézte a homlokát.

- Rendben, nincsen láza.

- Zafír ez az ő műve volt.

- Igen. Tudom.

- Beszéltem?

- Elég sokat.

- Miről?

- Leginkább rólam.

- Gondolom az nem újdonság.

- Tényleg féltékeny volt?

- Eléggé. Még akkor is, ha a kristály megvédett. De tudom nem helyes az, amit teszek.

- Már nem vagyok a Roxfort diákja. – Nézett rá mérgesen. Ma feküdjön. Eléggé elfáradt.

- Nem lehet, órám van.

- Elfelejti azt, hogy én magam is tanárnak készültem. Maga miatt.

- Igen. –Elmosolyodott. –Emlékszem rá. Azt mondta, azért akar tanár lenni, mert én vagyok a példaképe. És felnézz rám.

- Akkor feküdjön. Én majd bemegyek az órájára.

- Kérhetek magától valamit?

- Igen.

- Megsértődne, ha egyszer nem így beszélnék magához?

- Engem nem zavar, de már különbbe is megszoktam magától.

Erre felült és a szemébe nézett. Sokáig tanulmányozta a lány arcát, fáradt szemeit és kedves arcát.

- Angyalarcú, és annyira jószívű. Vajon megérdemlem ezt?

- Hadd döntsem én el kivel érem magam jól.

- Szenvedély. Evendum tatem raroim. (Nagyon vigyázz magadra)

- Szeszej lemennem. (Vigyázok mester)

- Tetatem lemen ekori. (Tudod, hogy szeretlek)

- Lemen i. Dej nemen mernem Zefírre. Kenxen emon nemen. (Én is szeretlek. De addig, amíg Zafír él. Nem viszonozhatom érzelmeidet.)

Erre kiment. Ez volt az ő nyelvük, amit senki sem ismert. Melyet senki sem beszélt. Ezt a nyelvet még maga Draco Malfoy sem ismerhette. Ez egy ős régi nyel melyet ősi nép beszélt egykoron, mikor még a varázslók nem tettek különbséget sárvérűek és aranyvérűek között. Evelyn és Piton között hat éve tart a beteljesületlen szerelem. Hat éve szenvednek, reménykednek és bíznak a jövőben. Mikor Evelyn belépett órát tartani egy pillanatra, ha nem ismertem volna azt hittem, volna, hogy Piton lép be hozzánk. Ugyan az a mozdulat, ugyan az a stílus, de most valami még sem illet a képbe. Nem volt nála az angyal kristály. Legalább is nem hordta a nyakába. Öregebbnek nézett ki. Most láttuk először igazi arcát. Senki sem ismert rá, így mintha egy új tanár lépett be hozzánk. Megállt ott, ahol álltalába Piton szokott, majd rákezdett mondandójára.

- Jó reggelt. Ma Piton professzor nem tud veletek lenni. Gyengélkedik. A nevem Lilian Nina Evelyn Flammel. Én is szintén bájitaltant tanítok. Most nem rég tértem vissza a tanulmányi utamról és úgy gondoltam nagyapám régi jó barátját meglátogattam. Megnézem az iskolát melyhez olyan sok emlék, köt. Szívesen voltam itt a nagyapámmal.

- Lilian Nina Evelyn Flammel? –Nevetett Malfloy. –Ha nem lenne tanár, még azt hinném, hogy Webster áll velünk szembe.

- Tenttej nemej. Malfloy. Kikikem edmunode szerten-e titim?

Erre mindenki rámeredt majd nagy mosolyogva lefordította nekünk.

- Malfloy. Te is szarcsimbók. Honnan tudod, nem én vagyok-e az?

Erre mindenki felnevetett.

- Ma választhattok. Új bűbáj vagy netalántán ez a nyelvi ág érdekel?

Mikor kijöttünk az óráról Ron akkorát sikított, hogy majdnem kiugrottam a ruhámból.

- Atya úr isten. Ez az óra baró volt. Többet is lehetne beteg Piton.

- Ron ne mondj ilyet. –Mondta Harry. –Az éjjel halottam, hogy Zafír talált rá, mert kereste Evelynt. De Piton megvédte nem árulta el sem, a kristályt sem őt hol van. Állítólag olyan varázslatot mondott rá, amitől a régi sebei ujjá születtek azért, hogy emlékezzen arra mit kapott, azért amiért szerette őt.

- Ron állítólag egész éjjel Evelyn mellette volt. Ápolta, ezt akarod minden nap látni? A fáradt arcát?

Mikor Evelyn bement meglátogatni a professzort ő már várt rá.

- Fárasztó egy nap volt?

- Nem igazán mesterem.

- Most már jobban vagyok, hála neked.

- Élvezték az óráid.

- Micsoda? Még a végén ön miatt nem lesz állásom.

- Nem, nélküled nem olyan.

- Evelyn. Gyere közelebb.

Megfogta gyengéden a kezét majd a szemeibe nézett.

- Merrendenn lemen ekori. (Nagyon szeretlek)

- Miért nem tudod az én nyelvemen mondani?

- Mert ezt csak te érted.

- Mennem kell. Nem maradhatok sokat veled.

- Igen tudom.

- Én nem félek tőlük.

- Tudom.

- Szeretlek.

Erre kirohant a szobából. Tudta sohasem hallhatja a saját nyelvén a viszonzást.

Ősz közepén jártunk, de nem várt dolog történ elkezdett esni a hó. Október végén még idáig sohasem esett. Nagy sötétség lepte el a tájat és minden fehér volt. Egy jó ideig ki sem tudtunk menni az iskolából. Még a kviddics mérkőzések is elmaradtak. Mindenhol fűtöttek, még ott is igyekeztek megoldani a problémát, ahol idáig sohasem volt fűtés. Mikor az udvaron, kin sétáltam Harryékkel mindig együtt láttam őket. Evelynt és Pitont. Egyfolytában beszélgettek, de látni lehetett rajtuk, hogy kedvelik egymást. Idővel rájöttem arra is, hogy a kristály hatalmát meg lehet törni gonosz erővel. És akkor Evelyn is csak egy egyszerű varázsló lesz. Féltem borzasztóan, de ekkor rájöttem valamire, amit idáig észre sem vettem. Valahányszor megláttuk Evelynt és a professzort, amikor senki se volt annyira a közelbe mindig úgy búcsúztak, hogy megölelték egymást. Hirtelen világossá vált minden. Így rohantam a fiúkhoz, hogy elmondjam. De útközbe megint összefutottam a diákok csoportjával és az igazgatóval. Most egy levelet olvasott fel, amit Zafír küldött.

- Minden halandó varázsló és boszorkány rettegjen tőlem. Én nem válogatok meg senkit sem. Nekem két dolog kell összesen, és ha ezt nem adják oda elveszem saját kezemmel. Az angyal kristályt és Harry Potter követelem.

Aláírásként oda volt csúnya biggyesztve, hogy Zafír Withe.   Ekkor vettem észre, hogy Evelynnen egy melegebb ruha van, rajta ami egyet jelentett csupán. Hamarosan elmegy az iskolából. A diákok és a tanárok felé fordult és megmondta az igazat.

- Ne haragudjatok rám, De két nap múlva útnak kellek. Az egész iskolát nem keverhetem veszélybe, nem mindenkit tudnák időben megmenteni. Tudom, hogy váratlan és rossz, hogy csak most jelentem mindezt be. De nem tehetek mást. Zafírnak nem pont Harry Potter kell én is jó, vagyok neki. Kérem távozásom után a legszigorúbb őrzés a Roxfort körül senki sem mehet ki és be. Semmilyen varázslattal. Különbbe az nem csak a barátai, hanem a saját életét is kockáztatja. Csak ennyit akartam mondani, köszönöm.

Ezek után elrohant megint a szobájába. Egy kicsit sokként ért minket. Délután felé tudtam csak a fiúkkal rendesen beszélgetni. Ekkor láttam Piton professzort utoljára bemenni a lányhoz. Mérgesen jött ki, gondolom meg akarta győzni a lányt, de nem sikerült. És az órái ezek után a régi ként zajlottak. Mi hárman a tűzhelyellőt ültünk és tanácstalanul a tüzet bámultuk.

- Ezt nem hiszem el. Akkor most mi lesz Hermióne?

- Nem tudom Ron.

- És a professzorral mi lesz?

- Amint meghal a lány, elfelejti őt. Fájdalmas emlék marad csupán melyet soha sem foghatott meg. De szerencsére az angyal kristálynak lesz annyi ereje, hogy elvegye tőle minden érzését, amit érez Evelyn iránt.

- De Hermióne, miért kell meghalnia?

- Nagyon egyszerű Harry. Miért? Azért mert kell annak a szörnyetegnek egy fiatal emberi lélek, kell, hogy testet ölthessen. Ehhez ki a legalkalmasabb? Az, aki szerelmes. Fülig bele van esve valakibe és ezt idáig észre sem vette.

Erre furcsán a tűzbe néztem majd nagy kerek szemmel Harryre bámultam.

- Úristen. Harry!

- Mi a baj Hermióne? –Kérdezte Ron ijedve.

- Evelynt nem szerezheti meg. Hisz egy elég különleges emberbe szerelmes. Nem csak bájitalokat ismeri, de övé a sötétség varázslatok kivédése tantárgy is. Nem viheti el a lányt, mert védve van.

- De ez csak akkor érvényes, ha ő is szereti.

- Nem láttad, mennyit vannak együtt? Mennyire kedvelik egymást? Mindig megölelik egymást titokba. Nem csodálkoznék azon, hogy ez tényleg igaz.

- Hát sajnálom Harry. Megpróbálunk Hermiónéval majd megmenteni.

- Kösz Ron, ez biztató.

Hamarosan megjelent Evelyn és leült közénk.

- Sziasztok.

- Szia. Na, mi a helyzet?

- Egy örülttel kell szembeszállnom. Szerinted Hermióne?

- Nem kell egyedül szembeszállnod vele, itt vagyunk mi hárman. Mindig mindenbe bele lehet venni. Hadd segítsünk.

- Legfeljebb te és Ron jöhettek, nem akarom a nagy Harryt veszélybe sodorni.

- De Evelyn!

- Harry ne haragudj rám. Mikor idekerültem mindenki felnézett rád, mindenki kedvelt. Hős vagy a szemükbe. De mikor feltűnt nektek, hogy Piton professzor megváltozott rögtön nem te lettél a nap eseménye. Mindenki erről sugdolózott. Féltettem pont ezért a professzort. Nem akartam bajba keverni. Gondolom, utána szaglásztatok annak, amiről beszélek, ne kell most elmesélnem. A másik meg idáig mindig volt valami, amiben félre fogott. Mindig ti értettétek a rejtélyek megoldását ő útközbe mindig elakadt valahol. Ugyan akkor nagyon jó varázsló és nem beszél a levegőbe.

- Evelyn. Nem pont én akartam elmondani de. Sajnos már belekeverted. Méghozzá úgy, hogy belé szerettél.

Erre mind a ketten Ron és Harry csúnyán rám néztek.  Ron majdnem elordította magát.

- Az nem lehet Evelyn még csak…

- Igaza van Ron. Nem húsz éves vagyok. Huszonhat éves vagyok. A kő védelme alatt mindig is csak egy picit fiatalodtam. Úgy, hogy ezt idáig senki észre sem vette. Hat éve szeretem Piton professzort és ő is engem. Velem együtt védelmezi az angyal kristályt.

- Idáig se járhattál volna ide. De ezek után.

- Ron én már ide tartozok először Mardekáros voltam, Piton volt akkori is a ház feje. Belém szeretett én meg belé. De akkoriban még nem történhetett más csupán szenvedés és fájdalom. Hála az igazgatónak, te Harry óriási nagy veszélyben vagy. Én is veszélyben vagyok a barátaink és Piton is. Zafír kegyetlenül megöl minket, de akkor a varázsvilágnak vége. Ha nem lesz Harry Potter sem, Peggy Piton ki fogja megvédeni a sárvérű diákokat ezektől a kegyetlen sötét varázslóktól?

- A lányod?

- Igen. Majd egyszer.

- Evelyn ne haragudj meg, de most hárman lefeküdnénk aludni. Sok volt ez mára. És úgy látom neked is pihenned kéne.

- Rendben. –Ron.

Evelyn állt fel először a helyéről és elsétált. Abba a pillanatba, hogy eltűnt mind a hárman egy kicsit kiborulva és hangosan beszéltünk. Ami eléggé ritkaság egyszerre, mint a hármas ikrek.

- Öregem!

- Ezt ne hiszem el. Persze. Piton tantárgyához ért, mert erre tanították.  De ki a gondolta volna, hogy ilyen is megtörténhet.

- Isten hozta a varázsvilágba Hermióne ahol minden, megtörténhet. – Mondta Harry.

Harry kezet fogott velem, majd elment aludni. Az éjjel nem tudtam nyugton aludni, és reggel, ahogyan láttam Evelyn se. Riadtan rohant hozzám és ennyit mondott.

- Hol van Harry?

- Még alszik. Mi a baj?

- A hangját halottam éjjel és Zafírét. Kiáltott és láttam Harry arcát, ahogyan kétségbe esetten harcol Zafír átka ellen.

- Én is valami ilyesfélét álmodtam, de ez nem lehet. Harry még…

Ront, láttam köntösbe felénk rohanni.

- Ron?

- Harry eltűnt.

- Azonnal indulok.

- Evelyn! Ez most már a mi ügyünk is.

- Jó, de előtte megtennél valamit.

Amíg Ron felöltözött, miután és is jól melegen minden feltűnés nélkül felöltöztem Evelyn szobájába volt. Evelyn kicserélte az ékszert egy másik kőre. Egy hasonlóra, de nem valódi varázs kristályra. Majd a kis lilla szín zacskót a kezembe nyomta és ennyit mondott.

- Ad ezt kérlek, Pitonnak. Most már csak ő vigyázhat rá, ha velem történik valami.

- Ez nem veszélyes egy kicsit? Odamenni kristály nélkül.

- Van nálam valami. Egy darabka a bölcsek kövéből. Ez csak egy töredék nem csinál nagy zűrt épp, hogy csak ékszernek jó. Összekevertettem bíborszín virággal majd medálba rakatva így hordtam. Megvéd mindentől, amitől csak lehet egy átok kivételével.

- Melyik az?

- Amelyik a tükröt varázsolja, és amelyik be is zár oda.

- Miért nem te adod oda neki?

- Piton nem áll velem szóba. Azt hiszem ez érthető.

- Sietek vissza.

- A nagy óra alatt várunk.

- Rendbe.

Ezek után egy bájital segítségével lovakat szereztünk, ám életembe most először láttam, egyszarvú lovat. Olyan tiszta és szent állat, úgy tudtam senkit sem védelmez. De mégis. A hóviharból egyszer csak előtűnt. Meghajolt Evelyn előtt. Aranyló szemeibe látni lehetett, hogy a lányt ismeri, majd gyengéden megbökte Evelynt jelezvén, hogy indulásra kész.

- Hulló csillag. Nyolc éve nem láttalak.

Gyengéden megsimogatta a hátát, majd ráült.

- Hova megyünk?

- A szellem várba. Nagyon jó búvóhely az olyan gonoszoknak, mint Zafír.

Így elindultunk a legnagyobb hóesésben. Semmit sem láttunk, de a lovak az egyszarvú segítségével így is megtalálták, hogy merre kell menni. Ám – e közben Piton professzor kibontotta a kis zacskót. Mikor megláttam a kristályt egyből elindult az istálló felé. Néha szívéhez kapott mintha rossz érzés szorongatná. Remélte, hogy nem indultunk el a nagy hóba. Ekkor meglátta a lovászfiút épp kászálódott fel a földről.

- Mi történt?

- Három diák. Elaltattak. De csak két ló tűnt el.

- Akkor most adja ide az utolsót. De a leggyorsabbat.

- De, látta az időjárást?

- Ide figyeljen, adjon egy lovat különbbe békává, varázsolom.

A lovász fiú rémülten felszerszámozott egy fekete színű lovat. Piton kedvenc lovát. Tudta, hogy az övé, mert megcsillant a professzor szeme mikor meglátta. Majd odavitte a professzorhoz.

- Most kié ez a ló?

- A magáé jó uram. Esthajnalnak én magam viseltem gondját tudom, hogy az egyedüli lova és a kedvence mind között.

- Igen. Ez a ló, sokszor megmentett még a nagyúr idejébe. Most ismét a segítségét kérem.

Mélyen a ló szemébe nézett a ló meg bólogatott mintha az értette is volna, amit mondanak hozzá. Ezek után elindult utánunk. Mi eközben felértünk a legfelső emeletre. Harryt a földön feküdve találtuk meg nem messze tőle egy nagytükör állt. És az ablakba ott állt Zafír. Gonosz kacajjal aztán így szólt.

- Kitalálom. Hermióne, Ron és Evelyn. Régóta látlak már titeket a tükrömbe. Evelyn ennyire fontos Harry vagy a családodon akarsz bosszút állni?

- Mind kettő.

- De mégis, amíg engem meg akarsz ölni, addig elvesztettél valamit. Vagyis valakit. Ő nem fontos?

- Mi közöd van hozzá. Megígértem, hogy addig nem nyugszok, amíg el nem pusztítlak.

- Sajnos azt is láttam, hogy a kristály nincs nálad. Nem is jutott volna eszedbe, hogy egy olyan embernek adtad oda, aki visszaél a bizalmaddal?

- Inkább egy olyan varázslónak adom, mint Perselus. Mindent megteszek, hogy ne kerüljön hozzád.

- Pedig ő útnak indul. Nézz csak bele a hatalmas tükörbe, a tükörbe mely nélkül élni nem tudok.

Evelyn felém nyújtott egy üveget.

- Itasd meg vele ez egy kicsit másféle ital, amit a többiek kaptak. Főnix könny is van benne. És amint magához tért induljatok vissza.

- De Evelyn.

A varázsvessző segítségével Evelyn egy kicsit odébb lökte egy varázsszöveg segítségével. Zafír gonoszan felnevetett és csak ennyit mondott.

- Elég! Ez csikizz! –Nevetett gúnyosan.

Erre ő megfogta a pálcát és kivette a lány kezéből. Miután eldobta letépte a lány nyakából a láncot. Majdnem megfujtotta. A nyakánál megfogta a jobb kezével a tükör felé emelte.

- És most a szüleid után küldelek!

Elhúzott a ruhája alól egy kardot és Evelynbe szúrta. Majd a lányt megfogta a nyakánál, és a tükörnek emelte, amiből két kéz kinyúlt lassan behúzta a vérzőlányt a tükör mélyébe. Ebben a pillanatba éreztem egy szúró érzést nem csak én, Ron is és Piton is. Piton ekkor elkezdett felrohanni a lépcsőkön.  Evelyn feje lógott már csak ki, amikor Zafír nagy mosolyogva megkérdezte.

- Az utolsó kívánságod?

Nem lehetett tisztán hallani. A lány könnyes szemmel lefelé nézett a földre száján vércseppek jelentek meg. Csak ennyit mondott utoljára, Perselus. Utána eltűnt a tükörben. Zafír felnevetett majd felénk fordult. Harry elkezdett lassan magához térni.

- Milyen fura, ugyan az a kard végzett vele, ami a szüleivel is. Érzem, ahogy az ő lelke is belém száll. Érzem a szerelmét, ami sohasem lehetett azé, aki idefelé igyekszik. Tudjátok, mi van nálam?

Amikor megmutatta mind a ketten rémülten, ránéztünk.

- De ez a Mardekár kardja!

- Igen az. Könnyű volt ellopni. Főleg ha valaki Mardekáros volt. És most veletek is végzek.

A kard még mindig a földön feküdt mikor belépett Piton is. Egy igen erős átokkal a falnak nyomta Zafírt. Majd felvette a kardot és Zafírhoz lépett.

- Na és neked mi az utolsó kívánságod? – Kérdezte dühösen.

- Soha nem fogod tudni, kiszabadítani a tükör átkából.

Erre elővette az Angyal kristályt a szebbéből.

- Igazán? Angyal kristály, angyal kristály ék szín kék tünemény tüntesd el örökké ezt a gonosz lényt.

Ekkor belé szúrta a kardot majd Zafír testét tűz borította ezek után megfagyott és összetört, mint egy üvegből készült szobor. Harry ekkor végre fel tudott állni.

- Harryt ültessétek az én lovamra, meg fogja engedni, hogy megülje. Induljatok, és ne nézzetek vissza. A környéket Dementorok őrzik. Siessetek.

- De professzor úr.

- Hermióne. Induljatok! Ők nem várnak rátok, jönnek és támadnak.

Elindultunk de Harryvel elég lassan haladtunk így sikerült mindent hallanom, amiről lemaradtunk volna, ha igyekszünk. Ron és Harry egyedül is le tudtak menni én, így ott maradtam, hogy megtudjam barátnőm életbe, van- e még. Evelyn mostanra már több volt, mint barátnő hisz az életünket köszönhetjük neki. Piton megfogta a tükröt és ugyan azzal a varázsszöveggel Evelynt is, kiszedte a tükörből, de már alig élt. Egy üvegcsét vett elő majd rácsöpögtette a sebre.

- Főnix könny. Ez majd rendbe hoz.

De sem, az ital sem a könny nem segíttet Evelynnen. Bár a sebe begyógyult mégis haldoklott. A kristályt a kezébe adta és kétségbe esetten szólongatta.

- Evelyn, kérlek. Visszahoztam a kristályt, ne tedd ezt. Hallod? Kérlek, ne hagyj itt.

A kristályfénye ekkor lassan elkezdett erőre kapni. Ránézett a lányra és felé hajolt. Gyengéden megcsókolta és ennyit mondott.

- Szeretlek. Hallod? Tudom, hogy te látod bennem azt az embert, amit megpróbálok eltakarni. Kérlek, ne hagyj itt.

A lányba ekkor a kristály erejével visszatért az élet. Evelyn nagy levegőt vett majd Pitonra nézett. Csak rámosolyodott majd elaludt. Piton a karjaiba vette és jól betakarta ekkor megindult az ajtó felé. Gyorsan lerohantam lovamhoz aztán Harryék után lovagoltam.

Mikor Piton kiért a hóba elindult gyalog, de megjelent az egyszarvú és most minden meghajlás és kérlelés nélkül felajánlotta a segítségét. Piton először Evelynt rakta fel majd felszállt ő is, megfogta és elindult az iskolába. A lányt azonnal a gyengélkedőbe vitték. Két napot aludt. Harry viszont teljesen rendbe jött. Az órákra is beültünk és sajnos nem tudtuk megúszni mindenki kedvencét a bájital órát. Épp azon gondolkoztunk feladat megoldás közben, hogy vajon Piton mennyit öregedett, amíg nem volt Evelyn közelébe mikor hirtelen lépéseket halottunk. Hirtelen belépet Evelyn, hosszú fehér ruhába kiengedett hajjal. Akkorát néztünk, mintha szellemet láttunk volna. Először láttuk Evelynt ilyennek.

- Elnézést.

- Webster kisasszony magának nem pihennie kéne?

- Kérem vissza a kristályt.

Az a nézés, ahogy nézett is. Több volt, mint egy egyszerű semmit érő nézés. Takart valamit, valami olyat, amit csak ők ketten tudtak. Ez teljesen meg is zavarta az óra keretét, mert miután Piton átadta az ékszert és Evelyn elment, öt percig azt se tudta hol folytassa az órát. Evelyn után ki is ment rögtön. Megállította a folyosón majd mérgesen rászólt.

- Először is, pihenned kéne. Másodszor, hogy merészelsz így berontani a tanórára? Még a végén minden kitudódik aztán megint, elküldenek.

- Már nem. Kérlek, gyere velem.

Bementek a szobájába majd a kristályt visszahelyezte a lila kis zsákocskába.

- Döntöttem. Azt mondták, amíg védem a kristály nem, lehetek veled. Nem bírok többé távol maradni tőled! Nem tudok diáknyelven többé hozzád beszélni. Nem akarlak körültáncolni, mert tudom azt nem, szereted. Nem leszek a feleséged, sem ha azt nem akarod. De szeretlek, és nem tudok nélküled élni. Idáig sem tudtam, később se tudok. A hat év alatt csak rólad álmodtam. A csókról, amit adtál, először csókolt meg engem férfi és először tudott valaki a közelembe jönni elég volt. Veled akarok lenni. Megszabadulok tőle örökre.

- Komolyan ezt akarod? Egy öregedő emberrel akarsz élni, aki fél lábbal a sírba van?

- A kristályt ma még itt hagyom magamnál. Feloldhat a szörnyű átoktól melyet Woldemort nagyúr szabadított rád.

- Evelyn, nincs az –az erő, ami ezt megtehetné.

- De van. Atnem e, lemen ekori ? (Tényleg szeretsz?)

- Indamdum edmini, lemendum denkorie. (Az életemet odaadnám egy csókodért)

- Akkor szeres!

Erre Evelyn elkezdte levenni a pulcsiját. Miután levette az ingjébe fogott bele.

- Én. Én nem tudom. Nincs akkora nagy tapasztalatom.

- Nekem sincs. Vagy vetkőztessem le újból?

Erre megfogta a lány kezét dacosan és büszkén vadul megcsókolta, majd levette róla az inget.

- Hat évet vártam erre és most felajánlod magad?

- Nem könyörgök, mert azt megtanítottad.

- Ne tedd! Kedvesem. Ne tedd, beleőrülök, ha elkezdesz könyörögni.

Ezen az éjjelen egymásié lettek. Ezen az éjjelen még az idő is más volt. A hó eltűnt, hulló csillagok jelentek meg az éjjel langyos volt a levegő. Mintha a természet tisztára megőrült volna. Másnap mikor Piton megjelent reggelinél azt hittem rosszul látok. Sohasem reggelizik, de most farkas étvágya volt. Enyhén borostás arcán látni lehetett, hogy reggel nagyon nem ért rá. De mikor megláttam, hogy a hajáról el kezd eltűnni az ősz hajtincsek azt hittem, majdnem lenyelem a kanalam. Mikor megjelent Evelyn az már csak hab volt a hab tortán. A haja kócos volt az arca fáradt étvágya mégis akkora, mint egy kiéhezett farkas és tényleg úgy evett mintha kiéheztették volna.  Egy nap mikor ebédeltünk Harry odahajolt hozzánk és épp, hogy halottam mit mond.

- Jövő héten új tanárunk lesz.

- Miért talán nincsen baj?

- Nincs csupán, elutazik egy pár hónapra.

- Ezt két hónappal ezelőtt nem tudta volna bejelenteni? Pont vizsgák előtt.

- Nincs semmi baj, elmaradnak a vizsgák.

- De miért?

- Zafír miatt. Mint kiderült elég sok gyerek esett áldozatul a bűbájainak, de ezek szerencsére nem voltak annyira erősek.

- De akkor is mi ez a hirtelen elutazok című duma?

- Nem vetted észre vagy csak már nekem és Ronnak tűnt fel.

- Micsodát?

- Evelyn, megváltozott. Nem vettél észre rajta valami furát úgy két hét után?

- De sokat eszik.

- Gyereket vár. Azt mondják ez a gyerek legalább annyira híres lesz, mint én. Hisz Evelyn a halálból tért vissza. A szerelem hozta vissza. Ami elég nagy szó, ha Pitontól főleg.

Megdöbbenten vettem tudomásul a híreket. Hisz az olyan dolgokat, mint új tanár vagy óra az igazgatónk szokta bejelenteni. Most már tudom, akkor titokba kellet tartani mind ezt. Hisz most már tudom Evelyn gyermeke nagy figyelmet keltett, volna. Hisz ő az, aki különlegesnek született. És soha nem tudja most már Albus Dumeldorf helyrehozni a hibáját. Megszületett Peggy és bár szülei óvják mindentől. De egyetlen egytől nem tudják megóvni. Az –az, amit megjósoltak neki a csillagok. Ő lesz az, aki majd végezni fog Harry Potterrel, ha rossz útra lép.  Vajon addig, tényleg nagy tetteket várhatunk–e ugyanúgy Evelyn gyermekétől mind Harrytől? Azt majd a jövő nemzedék majd biztos meglátja, és majd elmeséli. Az biztos, az elkövetkező tizenhárom év alatt nyugodt lesz mindenki. Később majd rá érünk ezen gondolkozni. De ezt majd máskor egy másik történetben elmesélem nektek.

A nevem Hermione Granger. Evelyn Webster legjobb barátnője vagyok, és ez az ő története.

 

 

Vége

2007.06.12

Piton

Evy

régi bejegyzések | a blog kezdőlapja